Valló István szerk.: Győri Szemle 4. évfolyam, 1933.

IV. évfolyam. 4-6. szám. 1933. április-június - Vargha Damján: Költői szépségek Szent Imre ős-legendájában. (II., befejező közlemény)

2. dum fracta est ampulla et odor unguentorum difíusus est — 3. nemini detegebantur. mig ez az illatos cserépedény össze nem tört és drága kenetének illata szét nem áradt — senki sem szerezhetett tudo mást Ä mondat szerkezete és a gondolat világossága ismét arányban vannak egymással, és a kifejezések gyöngéden simulnak hoz' zajuk. Szinte kiérezhető, hogy az író lelkében először fogamzott meg e gondolat és ennek megfelelőleg szerkesztette meg mondatát, — a kifejezések, mint stilisztikai elemek, szükségképen természetesen és könnyedén állottak az író rendelkezésére gondolatának mondattá szövegezésében. Az író Maurus, mind a theológiai tudományos ismeretekben, mind pedig a lelki élet gyakorlati valóságában, valamint a fogalmazásban egyaránt teljesen járatos szerzetes, a Szent Imre-legenda megírásánál elsősorban az igazság megismerésére törekedett; ez után másodsorban önmagában megfogalmazta gondolai-ait és csak harmadsorban látott az igazság gondolatának a megszövegezés-éhez. Az íróban, a legenda szövegének ismerete alapján mondjuk, föltétlenül megvolt a tiszta, pozitív dogmatikus tudás az igazság méltó megismerésére; ennek megfelelőleg megvolt az egyéni tudományos szellemi fegyverzete a hiíigazságnak gondolattá fogalmazására és a ragyogó írói készsége s így grammatikai tudása alapján teljesen tisztában volt a mondat-szerkesztéshez szükséges stilisztikai elemekkel és nyelvtani szabályokkal. íme erre is a'magyarázó példa: 1. O excitatrix omnium virtutum 1. O kegyelem, minden erény gratia, ihletője, 2. quae nostrae augustias naturae 2. mennyire felülmúlod a mi terabundanter excedis : mészetünk (tehetségünk) szük határait : 3. Tu beato Henrico magistra 3. Te voltál Szent Imrének is affuisti, tanitómestere, 4. tu ei liberam de occultis alio- 4. Te nyilatkoztattad meg előtte rum intelligentiam contulidi. mások lelkének rejtett világát. Biztos dogmatikai tudáson nyugszik a kegyelemről (de gratia) szóló tan hitigazsága. Az igazságnak megfelel a gondolat ereje, melynek megfogalmazása stiTszlikailag helyes, nyelvtanilag világos és szabatos. Szinte fokozatos pontossággal szemlélhető az igazság és gondolat harmonikus egysége, valamint ezek aránya szerint a mondatban a stilisztikai elemek kedvessége és a mondatrészek önkénytelenül is tökéletes elhelyezkedése. Ä Szent Imre-legenda írójának a lelki szeme előtt mindenekelőtt a hittudományok — betűbe vésett és rendszerbe foglalt — igazságának a közlése lebeghetett és pedig egyedül a mindenkori olvasók lelki javára; mindenben ennek megfelelőleg foga^azza meg gondolatait mondatokká az emberi, irodalmi megértés céljából. Ez