Valló István szerk.: Győri Szemle 4. évfolyam, 1933.

IV. évfolyam. 1-3. szám. 1933. január-márius - Halassy-Nagy József: Surányi Miklós

a rosszabb rész jutott osztályrészül: az elszegényedés (amit a városba, Pécsre költözés) és a kishivatalnoki exisztencia követte. Miklós alig volt hatesztendős, amikor a szülőket már Pécsett találjuk' s ettől kezdve másfél évtizedig ez a város nevelte őt a maga fiaként. Fogékony elméjét a pécsi ciszterciták ápolgatták és az irodalomra is ők kapatták rá. Nyolcadik gimnazista volt, amikor az önképzőkörben egy versével pályadíjat nyert, a prózai koszorú pedig ugyanakkor a hetedikes Babits Mihálynak jutott. Surányi humorosan és halk melancholiával szokott erre az időre visszaemlékezni: azt mondja, azóta sem írt többé verset, mert attól félt, hogy ezt a jó véleményt költői képességei felöl valami újabb alkotással le találja rántani... Érettségi után beiratkozott a^pécsi jogakadémiára, noha minden vágya a bölcsészeti kar felé vonta, mert esztétikus és műtörténész szeretett volna lenni. Azonban Pécsett akkor még csak jogakadémia volt, s minthogy Miklós nem is gondolhatott rá, hogy a szülői házon ikívül, idegenben tanulhasson, be kellett érnie a jogtudománnyal. Magyarországon mindig ez a tudomány képesített mindenre, nem is zúgolódott tehát nagyon tellene, csak éppen a lelkesedés hiányzott belőle iránta. A jogi könyvek forgatása helyett sokkal nagyobb kedvvel élvezte a szabadságot, amely a gimnázium padjának az elhagyása után ölébe hullott. Élte a pécsi, a kisvárosi akadémiai jogászifjúság akkor még eléggé vidám életét, amelyben az apró gondokat hangos és italos dáridók feledtették. Semmi sem mutatta még ekkor, hogy az a sovány, nyurga jogászgyerek, akiben állandó irtózás élt mindenféle szigorlat iránt, valaha ünnepelt regényíróként fog az irodalomba bevonulni. Édesapja hiába bíztatta és hiába rajzolta szemei elé a doktori cím szépségét és értékét, a fiú nem igen érzett magában hajlamot a jogtudorság megszerzésére s ezen a pályán az államtudományi államvizsgánál nem vitte többre. Se bíró, se ügyvéd nem akart lenni, a közigazgatás hivatalszobái se vonzották, minek akkor a diploma? Valami céltalan, lesz-ahogy-lesz hangulattal [nézett a jövő elé. Szemlélődő úrnak készült vcjlna legszívesebben, ha volna ilyen »palya«, s aktivitását legszívesebben úri passziókban, cigányos, vidám dáridókban élte volna ki. Aki látta közelről ezt a céltalan, magát meg nem talált, de nem is kereső életet, bizonyosan sajnálkozva nézte egy szép tehetségnek ezt az elfecsérlődését és hasztalan szétszóródását. Senki ,sem hitte volna, hogy ez a könnyelmű fiú, mellékesen könyvek és művészetek rojongó szerelmese, egyszer csak meg fog torpanni a lejtőn, magára eszmél és komoly, bornemissza aszkétaként vonul be az irodalmi hírnévbe. Sőt még a doktorátusig is elérkezik. Kissé később ugyan, mint általában szokás, mert ötven év terhe nehezedik .már a vállár'a, de a doktori grádus is díszdoktorság s ezt sem a jogtudományi kar, hanem a filozófiai fakultás adja a pécsi egyetemen, Pécs elismert és ünnepelt nagyságának. Surányi Miklós tehát fiatal éveiben éppen nem mutatta magát a nagy Ígéretek jegyesének. Szellemi fejlődése makacsul egyéni