Valló István szerk.: Győri Szemle 4. évfolyam, 1933.
IV. évfolyam. 1-3. szám. 1933. január-márius - Halassy-Nagy József: Surányi Miklós
volt. Sem pécsi környezete, sem tanárai körében nem akadt senki, aki ennek a 'kemény koponyának mentora, lelki formálója lett volna. Mégsem lehet azt mondani, hogy nem hatott rá senki. Élt egy nagybátyja a sásdi paróchián, Gundy Miklós plébános, aki az ifjú leiKi alakulására mindenkinél nagyobb hatással vqlt. Surányi később szép emléket állított neki a Gyújtogató-ban, ahol az emlékezés szokatlan melegsége és ennél a zárkózott leieknél ritka őszintesége elárulják az olvasónak, ki volt a szerzőnek a sásdi plébános. Mentora és atyai barátja. Äz, ami Coignard abbé volt Jaques Tournebrochenak: eszméltetője és az életre nevelő mestere. Gundy Aliklós már külső megjelenésével megragadta az ember fantáziáját. Szép ember volt, úri modorú, nagyműveltségű pap. Lehetett volna belőle kanonok, talán püspök is, di2 ő a sásdi paróchia csendjét és idilljét nem akarta felcserélni a nagyobb méltósággal és a zajosabb élettel. Ez a csupaszív pap volt Surányi világfelfogására talán a legnagyobb hatással. Miklós ötéves kis gyermek volt, amikor közelebb került hozzá, mert szülei egy évig Sásdon laktak. A plébános kertje volt az a hely, — a gyermek szemében csodákkal teljes rengeteg, — ahol képzelete először kapott szárnyat. Ebben a kertben) a valósáig valami csodálatos színt és különös arányokat kapott: költészetté alakult át. Később is, amikor a szülők Pécsre költöztek, minden szünidőt Gundy Miklós házában töltött el. Ez lett a második, sőt talán az elsőnél igazibb otthona, mert a lelke itt érezte magát legjobban. Ami a gyermeknek a kert volt, az lett az ifjúnak a plébánia szép és válogatott kincsekkel megrakott könyvtára: igazi csodák hona, ahol a tudománynak és a művészetnek a csodáit mohón szívta magába az éhes értelem. S Gundy Miklós az embernevelésnek is nagy művésze volt. A korán érett 14 éves gyermeket már barátjának, komoly embertársának tekintette. Problémáit nem a felnőttek szokásos fölényével és közömbösségével intézte el, amely a legtöbb emberen kiütközik, ha fiatalokkal áll szemben, hanem méltónak tartotta a fiút ; arra, hogy magához emelje és az élet ezer meg ezer esetének értelméről és mibenlétéről férfias komolysággal beszélgessen vele. A könyvtárszoba csendje, a kért árnyas útjai és a sásdi rétek, szántóföldek vadvirággal szegett ösvényei Jiány meghitt óra beszélgetésének és <egy ifjúi értelem nyilatkozásának voltak néma tanúi! ///, ezekben az órákban született meg a öensö, az igazi Surányi Miklós és a regényíró. Amit Gundy Miklós 'az ifjú lelkébe ültetett, annak termékenysége és komolysága vitán felül állott. E pap lelke nyitva állt korának a tudománya előtt és nagy hódolat élt benne a művészetek fensége iránt: ezeket a vonásokat észrevétlenül belerajzolta öccse lelkébe, ahol azok csodálatosan gazdag arabeszkekké fonódtak össze. Ha Surányi lelkébe mélyebben találunk leásni, ma is Gundy Miklósra bukkanunk benne. Bizonyosan ennek a művészetrajongó és az emberi lelkeket kutató papnak a hatása, hogy Miklós húszesztendős korában — miként egyik hőséről mondja — »egyetlen valamirevaló életcélnak azt látta, hogy valakiből, olyanból, mint ő, íróember vál-'
