Valló István szerk.: Győri Szemle 4. évfolyam, 1933.
IV. évfolyam. 10. szám. 1933. december - ADATTÁR - Géfin Gyula: Kisfaludy Sándor kiadatlan levelei. (II., befejező közlemény)
Egyszer a' Dobosi jövedelem már köz osztályra is ment a' négy testvér között; csak hogy a' processuális költségekre hagyatott meg még a'bold. Prépostnak Adminisztrálziója alatt az Eötvösi kaszszában. A' mit Szegedy Ignatz kél fasszió mellett két Dobosy ágtól szerzett, az minden kérdésen kivül, mind a' 4 testvért egyaránt illeti. írtam Bezerédy Gyurinak, hogy jöjjön Eötvösre, és Dobos eránt végezzünk magunk között barátságosan. Tudod, hogy én kapzsi ember nem vagyok: csak igazságot, és meg világosodást keresek. Te felőled, is meg vagyok győződve, hogy csak az Igazságot akarod. Mihelyt a hegyvámolásnak vége lesz. meglátogatlak, addig a' házot kell őröznöm. Rosty Lajos' házát 1° 9 bris éjjel felverték, és kirabolták, úgy egy más kereskedő emberi jis Sümegben. Az én majoromban is voltak, de cselédgyeim észrevették, és a' rablók elszaladtak. Csókolunk Rozival egygyütt I K. S, 14. Sümegh 13 Mari 1821. Kedves Barátom ! A' Sz. Péteri malom' megcsinaltatásának szükségét általlátom: de a' Sorsnak forgó kerekét meg nem tartóztathatom'. A' jégverés miatt egy szem gabonát az idén el hem adhatvám, birkáim', talán mind elveszvén, ezen esztendőre annyi jövedelmet sem ;reménylhetek, hogy házomat becsülettel eltarthassam. Pénzt pedig sehol nem kaphatok; és így, ha csak Te módot nem mutatsz, én részemről, noha az Interest örömest megfizetném, semmit nem tudok. Másképpen ás borzadva tekintek a' jövendőre. Rozi már két héttől fogva igen beteg volt; most kezd csak jobbulni. Félek, hogy teteme szinte desorganizálvu lévén, egyszer csak hirtelen elvesztem. Illy szorultságban, illy nyomorúságban, illy rendkívül való költségekre hogyan vessem fejemet, mikor illyen környülálló jókban még legnagyobb jövedelmünket is méltán keveselhetném, hogy kötelességeimnek eleget tehessek. — Te sem sorsodra, sem állapotodra nézve az illyen nyomorúságot nem esméred, — köszönd meg. Minthogy a' malomnak ezen mostani uj helyreállít ta nékem már úgy! is alig, s r agy igen keveset fog használni, kérlek, akár (testvéri szeretetedre, akár hozzám eddig mutatott barátságodra nézve, gondolly valamelly módot, hogy szorúltt környülállásainkhoz képest mi is a' magunkéi, de könynyebbséggel meglehetnénk. Már azt is forgattam eszemben, hogy Taxisáénak megvett Sz. Péteri Portzióját a' nékem tett Fassió szerint neked általadom; sőt a' Rozi részét is, de úgy, hogy usque dies vitae, az ő részéről a' föld, rét' jövedelmet pénzben, a' bort, gabonát in natura adnád meg; — de a' dolog még nem érett meg jól. Azt is megvallom, hogy az egész világgal inkább szeretnék alkudozni, mint te veled, mert e' részről még soha nem tudtunk egygyet érteni. Mihelyt Rozi egészen jobban lessz, és iaz út is, melly most sok helyeken a' marhát, szekeret elnyeli, jobb lessz, ki megyek ötvösre; akkor bővebben beszélgessünk, addig is csókolunk K. Sándor.
