Valló István szerk.: Győri Szemle 4. évfolyam, 1933.
IV. évfolyam. 10. szám. 1933. december - ADATTÁR - Lám Frigyes: T. G. Schrőer német író győri emlékei
Általában véve Schröer Gotlfriednek igen jó dolga volt Baráthéknál. Az úr, az asszony, a gyerekek megszerették, jól érezte magát náluk és iskolatársaival is vidám életet folytatott. Hajókáztak, halászgattak, fürödtek, úszkáltak, labdáztak és katonásdit játszottak és pajtásai bármelyikénél jó uzsonnát kapott, süteményt, gyümölcsöt, sőt mustot is, mindenféle jó falatot, Ínyencséget. Mégis itt nagyobb honvágyat érzelt, mint a koplalással összekötött Szakolcán, ahol tót szón volt. Talán az volt ennek az oka, hogy Győrött nem volt meg a megszokott szigorú házirend, vagy mert érzelmességre hajló lelkülete itt nem nyert táplálékot. Kimondhatatlanul vágyakozott édesapja után. És végtelenül boldog volt, mikor farsangkor néhány napra Pozsonyba mehetett, vagy más alkalommal az óvári vásáron atyjával találkozhatott. Hogy vele kávéházba mehetett, ott egy csésze kávét ihatott, az jobban esett neki. mint Győr minden pecsenyéje és kalácsa! Amikor elváltak s apja azt kiáltotta utána: »Hat hét múlva hazajössz. Addig csak tanuld meg nagyon jól a magyar nyelvet !« — ez muzsikának hangzott s laiig várta a hazatérést. Győrött akkoriban a (belváros teljesen tiszta német volt; ott nem lehetett volna magyarul tanulni, de kint, a külvárosban csak magyarul beszéltek és így Gottfried kénytelen-kelletlen csakugyan megtanulta nyelvünket. Az iskolában, ahová járt, az ág. ev. gimnáziumban, igen jó szellem uralkodott, amelyei az akkori rektor honosított meg, Németh László (1770—1806), Kis Jánosnak, a költőnek ifjúkori barátja, képzett, jeles ember voll a ki Kazinczy barátságával is dicsekedhetett. 1 ) Göttingábau tanult, Heyne és Achenwall voltak! a tanárai és mestereinek hatásául élt benne 1 a klasszikus ókor lelke. Gotlfriednek felejthetetlenek maradtak azok az órák. amelyekben Németh Julius Caesart és Ovidiust magyarázta. Szemével, hangjával lelkesítette az ifjúságot, amely egészen belesodródott áz antik világ szellemébe, ami, bizony, sok modern gimnáziumban nem sikerül! (Schröer szavai!) De szegény embernek négy osztálya volt, az egész algimnázium ; együtt egy teremben és ezt egyszerre kellett tanítania. A kezdők ezért csak iigy velelógtak 1 a többivel, mint a csikók a ménessel és sok bosszúságot okoztak a buzgó tanárnak. De boldog volt áz a kis csapat, amely a /mester ajkán csüngött, mert megszomjuhozta a tudományt s ez á ítfudományszomj nem hagyta el többé tanítványait, amig éltek. Gottfried későbbi éveiben is nagy hálával emiékezelt meg Némelhről. Néheth Lászlónak köszöni, mondja, az ő egész érzületét, lelkületét, »hogy semmit sem szabad tanulni a kenyérért )vagy a dicsőségéri, hanem minden tudási úgy kell tekinteni, mint egy dulcc levamen curarum« — a tudomány lelkesítő és vigasztaló társ minden földi nyomorúságban. Németh László kitűnően tudott előadni, nagy hatással szavalta Horatiust. Sokat tanultatott könyv nélkül, miáltal a tanuló megszerezte az »os rotundum«-ot. az előadó készséget. De Németh — maga is a geográfia művelője — jól tanította a *) Életrajzát 1. Kis János Emlékezéseiben, Bpest, 1890. 361. 1. — V. ö. még Szinnyei IX. 929. 1. és Győri Szemle, 1930. 108. 1.
