Valló István szerk.: Győri Szemle 4. évfolyam, 1933.
IV. évfolyam. 10. szám. 1933. december - ADATTÁR - Lám Frigyes: T. G. Schrőer német író győri emlékei
András nevű tót teológus, akinek később az a furcsa kalandja L volt Weimarban, hogy egy kertben, amelyet vendéglőnek nézett, Goethével. Schillerrel és Wielanddal kuglizott és sörözött és csak akkor tudta meg, hogy milyen nagy szellemekkel szórakozott, amikor fizetni és távozni akart.i ) 1802-ben a íkiis fiút Szakolcára küldték, hogy tótul tanuljon. 1801ben Győrré került magyar szóra. A könyv harmadik fejezete teljesen Győrről szól. Címe Freunde: Im Tausch \im Ungarischen. Die Schule in Raab; Schillers Tod; Leben in Raab; Heimweh — Napoleon. De még a negyedik fejezet is tele van győri emlékezésekkel. Cime: Rück blick. Slowaken und Madjaren. 2 ) Ezekben az emlékezésekben természetesen mindent a loyaiis, de műveltségében önérzetes, kultúrájában öntudatos, ízig-vérig! német polgár szemével lát, a század elejéneií magyar viszonyairól vagy lenézően, vagy egy kis iróniával beszél, jóindulata is leereszkedő. Mégj így is érdekes képet rajzol városunk akkori életéről. A kis Schröer Győrött egy magyar gazdálkodó hajósnál volt szálláson. Baráthnak hívták és a külváros végén lakott. A kis Gottfriednek egy negyedóráig kellett kutyagolnia, amig az iskolába jutott. Baráth háza szemben volt a temetővel és nem messze a kutyapecér telepétől. (Ott igen sok dög hevert és sok varjú és holló károgott.) Elég nagy volt, de csak három szobából állott. A hosszú udvarban tehén- és lóistállók voltak, aztán ipajták és egy » végtelen « nagy szemétdomb, amelyen tyúkok és kacsák szórakoztak. Egész hátul pedig sertésszállás, egy nagy bekerített tér, amely elfoglalta az udvar egész szélességét. E szállás mellett hosszú ösvény vezetett a kerítés mentén a kertbe, amelyben azonban tormán, petrezselymen és egy kevés káposztán kivül egyéb nem termett, és amelyben más fa nem volt, mint füzek és bodzabokrok. A kert mögött tegy halakban bővelkedő nagy mocsaras tó terült el egészen a eigánykülvárosig, ahol a letelepedett cigányok laktak, akik uj-magyaroknak nevezték magukat. Baráthné özvegyasszony volt, mikor a nála fiatalabb Baráthhoz ment és már nagy leánya is volt. A férj ritkán volt otthon, mert mint hajós, gabonakereskedéssel foglalkozott a Dunán. Az Évica nevü felnőtt leány, egy kissé kényelmes! és keletiesen teltidomu nő, vezette a konyhát, de úgy. hogy hetenként csak egyszer-kétszer főztek, leginkább csak hideg ételekkel éltek, szalonnával, vajjal, tejjel, túróval. A buzakenyér azonban kitűnő volt és 'minden ennivaló bővében volt. Viszont ha »az úr« hazajött, úgy sütöttek-főzLek, hogy majdnem betegre ette magát az egész ház. Baráth űr nagy lebemann volt és szerette a sok vendéget, nagy lakomákat. J ) A könyv függelékében közli Szluchoviny elbeszélését, amely Wurzbach Schiller-Buchja alapján közismeretessé lett, sőt magyar fordításban is már egynehányszor megjelent. 2 ) Itt mindjárt helyre kell igazitanunk Szinnyeinek egy tévedését. Szinnyei t. i. azt mondja (XII. 615) Schröerről : „Tanulmányait szülővárosában végezte, mely idő alatt két évet Győrött is töltött a magyar megtanulása végett." Schröer feljegyzéseiből kitűnik, hogy csak egy évig járt Győrött az evang. gimnáziumba, még pedig az 1804—1805. tanévben.
