Valló István szerk.: Győri Szemle 4. évfolyam, 1933.
IV. évfolyam. 10. szám. 1933. december - Markó Árpád: Kuruc tisztek kivégzése a győri főtéren, 1710. január 18.
gődött. Védekezéséül felhozta ugyan, hogy csak azért szökött meg, mert családja látogatására szabadságot nem kapott s csak azért állott Rákóczi zsoldjába, mert megtudta, hogy ott sok francia katona szolgál, de ezt a hadbíróság mentségül nem fogadta el. E hadbírósági Ítéletben csupán Fodor brigadérosról és Wollfart ezredesről mondta ki a bíróság azt, hogy Ocskay haláláért bűnhődnek. Vagyis az írás szerint tehát egy császári ezredesért hét kuruc főtisztet végeztek ki. A többi három kivégzett Ítéleténél erről nincs szó. A győri piacon január 18-án lezajlott gyászos esemény részleteit, az executio lefolyását nem ismerjük. Az eseményt röviden leíró Kolinovits, krónikájában csupán egy, Fodor brigadéros férfias, bátor magatartására jellemző epizódról számol be. Fodor felemelt fővel, bátran lépett a vérpadra és talán Zrínyire, a szigetvári hősre visszaemlékezve, leoldotta övét, abba néhány aranyat csavart s a hóhérnak odadobta, hogy az, ebből [is lássa, hogy nem akármilyen koldust, hanem olyan hőst végez ki, akinek kincse ép oly sok, mint vitézsége. 1 ) Báró Bruckenthal ezredes a kivégzés után azonnal írt Szluhának s közölte vele a kivégzettek neveit és azt, hogy őket magyar katonákkal, keresztény szertartás szerint, tisztességesen eltemette. Levelét azzal a fenyegetéssel végezte, hogy ha ezután a kurucok talán Ocskayn kivül még más császári hadifogoly tiszteket is halálra ítélnének, akkor ő a Győrött raboskodó tiszteket azonnal bilincsekbe vereti, súlyosan, esetleg halállal bünteti. A győri várparancsnok levele érthető elkeseredést váltott ki az érsekújvári kurucság soraiban. Az éppen ott tartózkodó Esterházy Antal tábornagy, akinek hadtestéhez tartoztak a kivégzett mártírok, azonnal bilincsekbe verette az Érsekujvárott raboskodó tiszteket és ,a már kicserélésre kijelölt tisztek (közül néhányat, — közöttük Zichy György alezredest, Kovács Mártont, Ocskay századosát, — visszatartott, hogy ha a fejedelem engedélye megérkezik, elsősorban ezeket a labanc-magyar tiszteket küldje vérpadra. Azután dunántúli hadosztályát tábori gyűlésre hivta össze, amelyen elhatározták, hogy lelkeshangú kérvényt intéznek egy "küldöttség utján a fejedelemhez és nyomatékosan kérik a vérbosszú megengedését. 2 ) Rákóczi ellensége volt minden vérontásnak, főleg pedig semmi szin alatt sem akart beleegyezni abba, hogy Esterházy magyar tiszteket nyak áztasson le. Tábornagyának tehát a követkfező választ küldte Aszód-Hévíz melletti táborából 1710 január 24-én... »Bá*) Fodorius quidem, magnanime in ferale pegma prodiens, aureos aliquot nummos strophio alligatos lictori, mercedem pro obsequio, alias non omnibus grato abiicit, memor fortasse magni Zrinii, qui cum ad mortem properaret, 100' aureos vesti imposuit, ut interfecturus hostis non Irum aliquem, sed heroem, prout virtutibus sic et opibus clarum, sua manu concidisse aduerteret. — Senkviczi Kolinovits Gábor krónikája, 1710. januári események. A „strophium" vállkendőt, mellkendőt, ebben a vonatkozásban talán övet jelent. „Irus" ithakai koldus neve, — általában nyomorult koldust jelent. 2 ) Thaly idézett munkája 369. oldal.
