Valló István szerk.: Győri Szemle 4. évfolyam, 1933.
IV. évfolyam. 10. szám. 1933. december - Markó Árpád: Kuruc tisztek kivégzése a győri főtéren, 1710. január 18.
nom, hogy Kegyelmed oly opinióban vagyon, mintha az Hajszter tyrarmismusáért, szegény Fodor és több tisztek haláláért, repressaliât nem kívánnék tenni; dei nem jinformatus Kegyelmed az rabok dólgárul, ha azt itili, hogy most olly an rabjaink volnának, a kikkel eleget tehetni. Ha penig az Kegyelmed opiniója szerint azért az magyar rabokat is öletetni kezdi ük, — nem bosszút, de kedves dolgot követünk az német előtt. Az kik azért német tisztek lesznek: exe-* qualtatásokrul fogok Bercsényi urnák parancsomi.«' 1 ) Bercsényi is utasítást kért Rákóczitól, hogy intézkedhetik-e a császári foglyok kivégzése iránt, mire a fejedelem hosszú idő múlva, február végén azt válaszolta: »az rabjaink iránt igenis tehet Kegyelmed oly repressaliát, az minémüt szeret, — én sem bocsátom többször parolára őköt.« 2 ) Hogy élt-e Bercsényi a megtorlásnak e, reá ruházott jogával, arról pontos adatok eddig nem kerültek napvilágra. Ha igen, akkpr valószínűen csak németszármazásu fogoly tiszteket végeztetett ki, mert — Thaly szerint — az elsősorban emlegetett Zichy gróf alezredes még a Rákóczi-felkelés befejezte után is életben volt. 1710 január 21-én, teliát a győri kivégzést követő harmadik napon, a Magyaróvárott raboskodó kurucok közül a császári hadtiróság még ötöt végeztetett ki. Kovács Márton hadnagy (Szigetközbe. Kispatakra való), Tóth István gönyüi, Somody György kinilei jés \Erdélyi János pozsonymegyei, püskii születésű katonák a bitófán végezték életüket. Oszla Ferenc kóborló cigányt pedig karóba húzták. Valamennyinek az volt a bűne, hogy la kuruc sereg valamelyik csapatrészének feloszlása után, garázda martalócokként kóboroltak, kémkedtek s fosztogatták nemcsak a gyanútlan .császári katonákat, hanem békés utazókat is. Mint hallottuk, expressis verbis csupán két császári főtisztet jelölt meg a hadbíróság Ocskay haláláért való elégtételképen. Mivel azonban ugyanazzal az ítélettel, ugyanazon a napon még 3 tisztet s pár nap múlva Óváron rnégt 5 volt kuruc katonát végeztek ki, általánosan elterjedt már akkor az a nézet, hogy mindezek együttesen szenvedtek vértanú halált az áruló kuruc brigadérosért, tehát Heister. 1 fogolyért 10-et küldött a másvilágra. Hogy valóban ezt akarta-e ő és a parancsa szerint ítélkező hadbíróság, — nem tudhatjuk, de nagyon vaíószinü, hogy ezzel a tömeges kivégzéssel akarta megfélemlíteni a kurucokat s így közvetve biztosítani azokénak a labanc tiszteknek életét, akik ezután kuruc fogságba kerülnének. Az ítélet indokolásában felsorakoztatott vádak (szökés, pfédálás) az adott helyzetben semmiképen feem voltak helytállók, hiszen ha Fodort és társait azért kívántait felelősségre vonni, mert azeíőtt császári szolgálatban lévén, a kurucokhoz szöktek s így kerültek fogságba, százszorta indokoltabb ugyanez a megállapítás Ocskayra. Prédálás tekintetében pedig sem a császáriak, sem a kurucok nem vethetnek egymás szemére semmit. Az akkori kor s főleg az akíkori 1 ) Archívum Rákóczianum III. kötet, 11. oldal. a ) U. o. 52. oldal.
