Valló István szerk.: Győri Szemle 4. évfolyam, 1933.
IV. évfolyam. 7-9. szám. 1933. szeptember-november - ADATTÁR - Géfin Gyula: Kisfaludy Sándor kiadatlan levelei. (1. közlemény)
Kám 11 Juny 1802. Fő-tisztelendő Prépost Úr, Kedves Uram Bátyám! A' Leány-ágol is egyformán illető, és Gyömörey Úrnál zálogban voltt Tekenyei jószágnak titkon, és hírünk nélkül tőrténtt kiváltását méltán neheztelhetnénk ugyan: mmd-azért, hogy az a' megesett, és a' Leány ágnak azon kívül is kimondhatatlan rövidségére lévő osztálynak 11 dik tzikkelyével nyilván ellenkezik; mind pedig azért is, hogy a' kiváltásnak módgya, szokatlan, az emberi gyarlóságoL igen megkísértő, 's ugyan azért törvénytelen volt, egy ugyan azon személy lévén mind a' két ellenkező félnek szószóllója; — de értésükre esvén az is, hogy Uram Bátyám, a' kihez tellyes atyafiságos bizodalommal viseltelünk, ezen dolognál maga 'is személlyesen jelen lenni méltóztatott, és bölcs általlátása szerént mindent (reménylük) ugy intézett, a' mint azt Isten' Természet,' emberiség', Igazság', betsület', és atyafiság' törvénynyei kivánnyák, — valamennyire megnyugszunk. Mindazonáltal kérjük Uram Bátyámat, méltóztassék bennünket a' dologról minden tekéntetbcn mennél előbb informálni, hogy Rozi, le fizetvén a' dolog' mivolttya szerénl fizetni valót, az Ötet illető részszel azt lehesse, a' mit az okosság, és környülállások tanátsolni fognak. Többnyire, midőn Uram Bátyámnak közelgető neve napjára örvendünk, és óhajtjuk, hogy a' Sorsnak Ura Uram Bátyámat minden boldogító javakkal, az életnek legédesebb örömeivel megáldgya, kivallatunk szerént hoszszúra terjedendő éleiében, magunkat alázatoíssan atyafiságos kegyességébe ajánlyuk, és igaz tisztelettel vagyok Uram Bátyámnok alázszolgája Kisfaludy Sándor. 3. ! Kám Juli 21 dikén 1802 Főtisztelendő Prépost Ur! Kedves Uram Bátyám! E' folyó hónapnak 7 dikén irott levelét Uram Bátyámnak vettem. A' levélnek egész foglalattya röviden arra megy ki, először: hogy Uram Bátyám, ugy mint Tútora Bold. Szegedy Ignatz' árva Leányainak, ezeket valamint mindég, most is, (a-' fiúnak éppen nem hasznára, sőt, az idő meg fogja mutatni, helyre hozhataüan kárára, sőt az (egész Famíliának vesztére) nem tsak minden atyai javakból örömest kivetné, hanem töllök, ha lehetne, még a' levegőt is elfogná; — másodszor: hogy a' Tekenyei portió eránt Rozit, (ámbár sok sajnálkodások melleLl) mégis tsakugyan pörre igazittya. — Már látom, hogy Uram Bátyámnak külömben jó szive a* Leányok eránt al ! t-hathatatlan kéreggel van bé-vonva. Tsak arra kérem tehát Uram Bátyámat: méltóztassék minapi levelemet, ugy mint Rozi' kéván-
