Valló István szerk.: Győri Szemle 4. évfolyam, 1933.

IV. évfolyam. 7-9. szám. 1933. szeptember-november - ADATTÁR - Géfin Gyula: Kisfaludy Sándor kiadatlan levelei. (1. közlemény)

nágának foglalallyát a' Tekenyei porlió eránt, eltenni; valamint szintén én is<elteszerm Uram Bátyámnak betses levelét, melly jitóbb eszközül szolgálhat arra, hogy mind az ebből támadandó pörbéli költség, mind a' Rozit illető rész' jövedelmének az elmúlandó időre is helyrehozása, igazság és törvény szerént arra fog vettetni, a' ki ja' pörnek oka volt. Bendes! hogy Uram Bátyám minket éppen ollyanokról vádol, a' mikről mi méltóbban vádolhattyuk Uram Bátyámat, — de nem Ss egyenessen Uram Bátyámat, hanem — Ministerjeil. De reménylem, hogy az Ország-gyűlés' végével vagy az igazság' kiszolgáltatásának eddig való módgya megváltozván, vagy ha e' nem, hát rendkivül való történet által a' leány-ágnak a' főág ellen való pöre 'ugy is lassanként végére jul; és akkor megszünend minden háború közöttünk; de akkor sajnossan fogja Uram Bátyám tapasztalni, hogy — jobb lett (Volna a' húrokat soha igy fel nem húzni! és akkor a' Szegedy Famíliának átka igazság szerént nem a' leány-ági a, hanem a' leány-ág üldözőire fog szállani. — A' dolognak húzása, a' jövedelemnek szedése miatt hasznosnak Ítéltetik ugyan most; de éppen e' lesz az, a' fni legtöbb kedvetlenséget fog maga után vonni, mert a' dolog' természete szükségessé fogja tenni Uram Bátyám' egész Tútorságának elejétől fogva való felforgatását; hanem mi itt előre is megmossuk kezeinket, és előre (is kérjük Uram Bátyámat, hogy ezt azután ne másnak, hanem idegenekhez való jóságának, ©s leány atlyafijai eránt való keménységének méltóztassék tulajdonítani. Nem akarok nyilvábban szóllani, mert kár volna az időnek elejbe nyúlni. — — Nem voltunk mi soha ellene a' barátságos egyezésnek; sőt :mi akartuk Uram Bátyámat elejétől fogva arra bírni, mi akartuk (minden kérkedés nélkül légyen mondva) a' fiágot talán örökre megerősíteni praetendált jussaiban, és Uram Bátyámnak megszerezni a' ditsőségel, hogy Uram Bátyám ugy mint Tutor (a? mi ritka dolog) Famíliáját böltsességc által olly lábra áUilolta. a' milyenre még eddig cgygglk Atya sem. Fertsit mi jobban szeretvén, és igazabban kívánván javát, mint mások, kik magokat ezen indulallal fitogtattyák, most is készek vagyunk általlyában egy olly barátságos egyességre lépni Uram Bátyámmal, melly Fertsinek nem hogy kárára, sőt javára volna: ímert Fertsii leány testvéreinek valamit engedvén, őtet Károly kevésig ismét ki elégítené; és azután békesség lenne! — De a' minek mennél hamarább meg kellene történni: mert utóbb késő lészen, és — nem fogunk vissza mehetni. Még egyszer tehát, és legutolszor kérem, és meghívom Uram Bátyámat; méltóztassék a' dolgot gondolóra venni; de természettől jó szivét senkitől se hagyni vezéreltetni, hanem egyedül Árváinak javától. Senki se fogja' Uram Bátyámat ezért utóbb jobban áldani mint Fertsi. Ha tetszik Uram Bátyámnak, méltóztassék időt és helyet rendelni, hogy valan ennyen, kiket illet, öszvejöhetnénk tanátskozni. — Én ezen levélnek mássát mind Károlynak megküldöm, mind Ferlsinek elteszem, hogy ezek utóbb engemet, sógorjokat, minden nem reménylett bal esetekre nézve ne okozzanak, és gondolkozásom' módgyát megismerjék. — Óhajtva várván azt az időt, mellyben senki többet nem fogna