Valló István szerk.: Győri Szemle 4. évfolyam, 1933.

IV. évfolyam. 7-9. szám. 1933. szeptember-november - Pfannl Jenő: Gróf Wymes Ferenc, a győri vár újraépitője a 17. században. (I. közlemény)

meg. Ez alkalommal fényes báloKat, hadijátékokat és ünnepségeket rendeztek, melyekhez foghatót még sohasem láttak az egész környéken. Felesége hozományát földben kapta, Tessare faluban, Desenzano sur Lago mellett. Wymes Cornelius még vásárolt hozzá földeket is és — körülbelül 1622-ben — Bresciaban telepedett le. A mantuai örökösödési háborúban, 1629-ben Velence Neveri Károly herceget támogatta a császárral szemben s Corneliust egy ezreddel ezredesi rangban a herceghez küldte. A herceg valószínűleg tábornoki ranggal szolgálatába fogadta (az idevonatkozó francia szöveg sergeant-major de baltaille-nak mondja rangját, mi megfelel a német Obristwachtmeisternek, a mai rangbeosztás szerint tábornok). Ugyanekkor a bárói cimet is adományozta neki. Az akkori társadalmi viszonyokra jellemző, 'hogy előkelő apósa és sógorai éveken iát légy másik uri családdal viszálykodva valóságos csatákat vivtak, s ezek során többek között apósát is meggyilkolták. Két fivére ezen időben szintén Olaszországba Jött. Leonard fiatalon elhalt. Andrew a mantuai háború után (1631) német császári szolgálatba lépett, s mint a Gallas-ezred kapitánya elkerüilt Németországba s Csehországban meg is halt. Midőn 1638-ban Francia- és Spanyolország között kiújult a háború, Cornelius engedélyt kapott a köztársaságtól, hogy idegen hadiszolgálatba léphessen, mégis avval a kötelezettséggel, hogy ha Velencének szüksége van rá, visszatér. Eddigi érdemeire való tekintettel nyugdíjat is kapott és legidősebb fia — Ferenc — a későbbi győri mérnök (ki akkor még kiskorú volt) apja századát is megkapta. Cornelius Piedmonteba ment és Crequi herceg seregében francia szolgálatban mint szárnysegéd (aide de camp), majd mint M arechai de battait le több muskétás-századot vezényelt. Beosztásában több évig maradt s midőn Velence a pápa ellen több fejedelemmel szövetséget kötött, szolgálattételre visszarendelték s a szállásmestertábornoki állást ruházták reá. Mint ilyen La Valete tábornok kiséretében Créve-Coeur-nél súlyosan megsebesült. A karabélygolyó bálmellén, a váll alatt érte s bár idővel sebe begyógyult, a vasgolyót nern tudták testéből eltávolítani. Egész életén át szenvedett tőle, gyakori vérhányások lepték meg. Ennek dacára midőn a törökök Candiát megtámadták, Grimani tábornokkal a szigetre küldték s egy kisebb hajóraj parancsnokságát bizták rá. Innen Dalmáciába vezényelték s a tartomány összes haderejének felügyeletét bizták rá. Cattaro ostrománál Don Gonzaga Camillo tábornokkal különösen kitüntette magát. Előrehaladott kora — 1592-ben született — és súlyos sebe hosszabb pihenőre hazahozta. A pápa és Franciaország között kitört viszály otthonából a pihenőt elszólította. Francia megszállás veszélye fenyegette Monferatot s ezért a köztársaság engedélyével régi gazdájához, a mantuai herceghez sietett, ki a kipróbált vezérre fontos stratégiai pont, Casal védelmét bizta altábornagyi ranggal és az egész tartomány haderejének élére is őt állította.