Valló István szerk.: Győri Szemle 4. évfolyam, 1933.

IV. évfolyam. 7-9. szám. 1933. szeptember-november - Lám Frigyes: A győri német színészet története 1742—1820. (III., befejező közlemény)

Sannen memoárjai is sokat foglalkoznak vele.'

1

) Igen sikerült és nevettető adomákat mond. el Scherzerről Moritz Beermann »Alt und Neu« c. munkájában.

2

) \ Scherzer jelentősége azonban nem azokban az adomákban áll, amelyek körüle, mint a ripacsigazgató torzképe körül kikristályosodtak, hanem óriási vállalkozó szellemében, amelyből számtalan kudarca sem tudta kigyógyítani. Minden bukása után rögtön talpra állott és színháza majdnem egy felszázadig ugródeszkául szolgált kezdő tehetségeknek, akik másutt nem találtak megértést és kenyeret, csak a jó Scherzer papánál. Scherzer Ferencről színes mozaikképet Gustav Gugitz rakott össze »Der Prinzipal Franz Scherzer« cimmel.

3

) Gugitz azonban nem tudja, hogy Scherzer a tizennyolcadik században is szerepelt Győrött és Gödöllőn, Sopronban, esetleg másutt is. Scherzernek 200 frt. óvadékletétje volt Győrött. Az örökösök a bécsújhelyi tanács utján visszakérték ezt az összeget. De Scherzernek még 150 frt. adóssága maradt Győrött. Tartozott hátralékos szinházi bérért 58 frttal, a könyvnyomdásznak 46 írttal, egy szűcsnek 30 frttal, házigazdájának, Hörde Ignácnak 16 frttal. Ezeket a tanács kifizette az óvadékból. 50 frt. maradt volna az özvegy számára, azonban ezt az összeget lefoglalta Reisinger, az uj igazgató, aki Scherzernek színésze volt és akinek az elhunyt adósa maradt a gázsival. Mi maradt hát az özvegynek a győri igazgatásból? A bécsújhelyiből sem maradhatott sok, — mint kisült: semmi, az emiitett ház csak képzeletben lehetett meg. A családnak konyhaszerszámok maradtak meg, amelyeket Hörde Ignác megőrzött. Ezek: 2 konyha-gyertyatartó, 2 pléh merítő és lefölöző kanál, 1 reszelő, 1 agyagtintatartó, 1 tüzesiptető, 1 kis vaslábas, 2 agyagcsésze, 6 kis lábas, 3 agyagedény, 1 pléhdoboz A győri tanács kéri a bécsújhelyit, intézkedjék ezekről az ingóságokról.'

4

) Az 1820-ba is belenyúló hagyatéki levelezés mutatja, hogy az özvegynek semmije sem maradt. 48 évi szinigazgatásnak ez volt az anyagi eredménye! Scherzer is azt mondotta, amit Maurice Reinhold von Stern, a balti németek édesszavu költője, így fejez ki: Ich schnitL von meinem Lorbeerbäume Mir nichts als einen Bettelslab. Babérja és koldusbot volt a sorsa Scherzer tatának is. (Scherzerről Vatter Ilona: A soproni német szinészet története 1841-ig. 32—33.) *) Sannens Memoiren. Wien bei Kurzböck 1798. 2

) Moritz Beermann : Alt und Neu. Hartleben, Leipzig. 1883. 38—76. 3

) Gustav Gugitz: Der Prinzipal Franz Scherzer. Blümml

—Gugitz AltWiener Thespiskarren 274—308 1. 4

) Tanácsi folyamodás. 1818. 219. sz.