Valló István szerk.: Győri Szemle 4. évfolyam, 1933.
IV. évfolyam. 7-9. szám. 1933. szeptember-november - Lám Frigyes: A győri német színészet története 1742—1820. (III., befejező közlemény)
7. Az első magyar igazgatók. Scherzer sorsa és győri szereplése feltűnően megegyeznek Balog István magyar színigazgatóéval, aki 1817 dec. 9. a tanácshoz fordul. Mintha magyarra fordította volna le német kollégájának jaj gátasát: »En alól irt alázatossan folyamodok abbéli Kegyességekhez, hogy a Szabad Királyi Városi Játék Szín Ki bérlésében le tett 200 ft. Cautiot, minek utánna Szándékom van el botsáttatásomat kérni a Nes Tanátstól, nekem további utam folytatására Ki adni méltóztatnának. De mindazonáltal előbb Ezen Nes Város Lámpások Insütuma hasznára Két játék jövedelmet mindjárt egymás után előadni a Játszó Társaságommal igérek, sőtt azokat is vissza hozom ezen előadásokra, a kikéi kéntelen voltam, nyomatatván a Szükségtől, magamtól el botsátani. Már a mult holnapban fogyatkozást vettem észre, jól lehet meg vetettem igyekezetemet, néha hétköz napra a Játékra tett költséget alig adták meg jövedelmeink, félvén tehát, nehogy nagyobb veszélybe ejtsem magamat s Társaimat a Nes Publicumnak is terhére ne legyek, másfelé keresném boldogulásomat. Ugy tartom nékünk tovább két, három holnapnál nem lesz tanátsos meg maradni. És igy Januarius végével mennénk el. Ä városi Játékszín tehát csak két holnapig maradna üressen. Még egyszer is alázatossan esedezem Nes Város Nagy Érdemű Elöljáróihoz, méltóztassanak ezen Szükségemben rajtam könyörülni, amelybéli Nes Szivüségért vagyok Ä Ttes Nes Tanácsnak háládatos szolgája 9-ik Decemb. 1817. Balog István m-ia Jálék-Szin-igazgató. 1 ) Balog folyamodásából kiviláglik, nogy a magyar színészeknek még nehezebb volt a helyzete, mint a németeké. Győr annyira német volt 1817 körül, hogy a magyar színészek nem tudták kihúzni a nekik járó hosszabb időt. Hogy mennyire német volt a város lakossága, annak kézzelfogható bizonyítéka a szinház javítását végzett iparosok felsorolása és nyugtáik aláírása a Specification 1818. évfolyamában. 34 iparos közül magyarnevü csak kettő volt: Kotsis Beter cserepes, és Niemet Pähl kőmives. A többi mind nérnetnevü, két szláv (Hoburka, Prohaska) kivételével. Valamennyi, még Kotsis Beter és Niemet Pähl is, német nyugtát állít ki. Bizonyítják, ^hogy a städtische Comötte haas, stöttische Täaüer, siötdischc Tiader vagy Döather, Kometti Hausz etc. számára dolgoztak és ennyi meg ennyi pénzt kaptak munkájukért. Helyesírást csak Ecker János vaskereskedő, a szinház későbbi intendánsa és krónikása és Noisser János l ) Folyamodás 1818. 2527.
