Valló István szerk.: Győri Szemle 4. évfolyam, 1933.

IV. évfolyam. 4-6. szám. 1933. április-június - ADATTÁR - Jankó László: Győri ötvösmunkák a 17—19. századból

Győr és Környéke. Útmutató, Celldömölk: Cinkrave Nándor 1 p. 1 térképpel. Győri kir. kath. tanítóképző ... A győri kir. kath. tanítóképző könyvtárának jegyzéke. 2. kiadás. Győr: Egyházmegyei könyvny. 32 p. Győri Főegyházmegye. Schematismus venerabilis Cleri almae diocesis Jaurinensis. Jaurini. (Az utolsó év.) Kertész János. Győri ötvösmunkák a 17—19. századból. A régi céh világnak előkelő társulása volt valamikor az ötvösök céhe,, munkásságuk tárgya nemcoupán az ipar, hanem egyúttal a művészet. Az arany és az ezüst, mint nemes fém, mindig ösztökélte azt, aki velük dolgozott, hogy formálásába belevigye ízlését, lelkét, egész értelmi erejét. Kezdve az érmeken, pecséteken, továbbá egyéb használati tárgyakon, majd a ruhadiszeken és végül az ékszereken — mindenütt a megkülönböztetett munka finomsága, a kidolgozás választékossága, csín, ízlés, felfogás, a kifejezés ereje vezette az arany és ezüst megmunkálóit. A régi magyar világ mindig szerette a nemes fémeket. Nem látott soha bálványt az aranyban és ezüstben, de annál inkább tudott gyönyörködni fölhasználásukban, megmunkálásukban, mert esztétikai és művészi érzéke soha nem pihent, szépet-nemeset alkotni vágyott minduntalan. Elfordult a vásári munkák elől, s a régi nemesi udvarházak csakúgy, mint a jómódú, szorgos polgári családok kullurérzéke mindig anyagot adott a magyar ötvösmeslereknek. Bőséges alkalmat nyújtott a régi világ vallásos érzése is és Isten háza, a templomok iránt vajló szeretete, kegyelete. Isten dicsősége ihlette, vezette ilyenkor az emberi kezet, amely ez alkalmaknál mindig értékeset, maradandót alkotott. Hazánk kultúrtörténetében különösen Brassó, Nagyszeben, Kolozsvár, Kassa, Besztercebánya, Selmecbánya, Pest, Pozsony azok a városok, amelyek a magyar ötvösségnek gócpontjai voltak. Azonban a magyar világ művészetszeretete, a nemesebb érielemben vett fényűzés kedvelése lápot tudott nyújtani más városokban is a magyar ötvösiparnak. És ebben a 'tekintetben nem voltak az utolsók Sopron, Győr, Esztergom, Pécs városa sem. Győr városában már a 16. században találkozunk ötvösmesterekkel, akik a régi kiváltságos város és környékének magasabb életnivójú lakosságát bizonyára elsősorban látták el műtárgyaikká 1. Szerte az országban különösen a 17. században virágzik az ötvösipar, amely még — bár kisebb mértékben — a 18. században is jelentős, különösen Mária Terézia korában, míg azután a 19. században veszít már jelentőségéből és mindinkább a napi használati tárgyak, úgynevezett »ezüstnemuk« előállítására szorítkozik, míg azután maga a céhvilág is eltűnik. Győr városa is bizonnyal beleilleszkedett a századoknak ebbe a miliőjébe, Győr életének megnyilvánulásaiban, ötvösmesterei munkásságában is bizonyára mutatkozott ez a tendencia. Sajnos azonban, Győ-