Valló István szerk.: Győri Szemle 3. évfolyam, 1932.

III. évfolyam. 1-3. szám. 1932. január-március - Sólyom Andor: Németh Károly emlékezete

Németh Károly emlékezete. Tisztelt Közgyűlés!*) Tavasz volt. A iák rügyeztek és virágokat ígértek, s akkor tört le az életnek egyik legszebb virága. Csikorogva fordult meg a kulcs a töltéstavai sírbolt zárjában, s amikor a Nagyasszony virágokkal borított koporsója utolsó útján ideér, a gyászoló nemtők, akik, mint ahogy azt Canova művészi lelke az utókor számára márványba véste, szomorúan lehajtott fejjel és földre bocsájtott fáklyákkal haladnak a koporsó mellett, egy pillanatra megállnak s a mélységes fájdalom, de egyúttal döbbenetes rémület tekintetével néznek arra a testileg és lelkileg összeroncsolt férfiúra, aki ott halottjától búcsúzik. ' Mintha benne lett volna e tekintetben az a balsejtelem, hogy ennek a sírboltnak ajtaja csak rövid időre csukódik be, s hogy az ott porladó szív mellé csakhamar odakerül ez a másik, halálosan beteg szív is, amelynek már nincs elég ereje ahhoz, hogy egyedül dobogjon ... S amikor azután ránéztem a gyertyalángok fényével megvilágított második ravatalra s fülembe zúgtak a Cherubini rekviem-jének örök-szomorú akkordjai, úgy éreztem, mintha a régi görög sorstragédiák komor sötétje borúina a lelkemre, szinte hallani véltem, amint a levegő megtelik a tragédiák kísérő kórusainak jajkiáltásaival, amelyek sikoltva veszik körűi a Végzetnek mindent túlharsogó, mennydörgő szavát. S azután újra lezárult a töltéstavai sírbolt, magába rejtve a kettős tragédiát, s most már az örök álomban egyesülve, egymás mellett pihen a két szív. A nyitott sír mellett az emberek rendszerint csak a saját fájdalmukkal mérik azt a veszteséget, melyet egy emberélet elmúlása okozott. Csak később jut szóhoz a mérlegelés, csak később alakúi ki az igazi köztudat, amely igazságosan megállapítja.. • *) Emlékbeszéd a Kaszinó 1931. december 6-án tartott rendkívüli közgyűlésén.