Valló István szerk.: Győri Szemle 3. évfolyam, 1932.

III. évfolyam. 1-3. szám. 1932. január-március - Sólyom Andor: Németh Károly emlékezete

2 Sólyom Andor: hogy milyen veszteséget jelent ez a kimúlt élet a közéletre, társadalomra, sokszor az egyetemes emberiségre. Mintha csak a krisztusi feltámadás örök törvénye valósulna meg már itt a földön is, amidőn az ember salaktalanúl hófehér lepelben emelkedik fel hozzánk a sír homályából, mintegy a föld alatt hagyva életének minden hibáit és tévedéseit, és csak nemes, tiszta vonásaiban támad fel az élők emlékezetében. Előjátéka ez a nagy, az örök feltámadásnak, amely azután végkép elvonja a halhatatlan lelket a földtől és egyenesen odaviszi azdsten közelébe Mors Imperator egy intésére visszabújik a sötétbe minden rágalom és irigység, minden félreértés és gyanúsítás, amely az élő embert kísérte és sokszor orvul támadta meg, s a halott azokban az igazi értékekben támad fel és él tovább közöttünk, amelyekkel életében embertársait s a köznek érdekét gazdagította. Ez a Horatius mondotta: »Non omnis moriar!« jelentősége és igazsága. * Németh Károly azok közé az emberek közé tartozott, akik az életben mindenütt ott voltak, ahol valamely nemes feladat vagy közcél kívánta munkásságukat, s akikről csak haláluk után derül ki igazán, hogy milyen sok helyről hiányoznak. Nem egyszer hallottam a lekicsinylő megjegyzést, hogy Németh Károly mindenütt kereste az érvényesülést. Igenis kereste, de ahová ment, mindig dolgozni ment, munkásságába belevitte a lelke legjavát és Kempis Tamás tanítását követve, mely szerint helyesen csak az cselekszik, aki inkább a köznek, mint saját szándékainak szolgál, — nem a maga számára, hanem mindig azoknak a közületeknek, testületeknek és egyleteknek javára dolgozott, amelyeknek szolgálatába szegődött és eredményeit nem a saját egyéni érdemei, hanem az általa szolgált célok és intézmények sikerei gyanánt számolta el. Igenis kereste a vezetőszerepet, mert érezte és be is bizonyította, hogy vezetni és ezzel használni tud és bár adna az isteni Gondviselés ennek a mi szerencsétlen, elhagyott nemzetünknek minél több olyan férfiút, akik abban keresik az érvényesülést, hogy a közéletnek minél több ágában, s a nemzetnek és emberiségnek minél több javáért és érdekeért sikra szálljanak és tevékenykedjenek. És meri-e valaki állítani, hogy Németh Károly csak olyan helyeken kereste és ragadta magához a vezetőszerepet, ahol feltűnni és csillogni lehetett? Hány olyan kisebb egyesületnek állott élére, hány olyan feladatot vállalt magára, melyek csak zajtalan,