Valló István szerk.: Győri Szemle 3. évfolyam, 1932.
III. évfolyam. 4-6. szám. 1932. április-június - Timár Kálmán: Perdöntés a legrégibb magyar bibliafordítás irodalmi perében
szellem ellentéte az anyagnak, a lélek a testnek épúgy, mint a jó a rossznak, a szép a rútnak, élet a halálnak stb.« (Magy. Nyelvőr VI. 18.). A hittudomány művelői szerint is a spiritus (Geist) szó metafizikai értelemben az anyagnak ellentéte. Ez a megkülönböztetés megnyilvánul a bibliafordítók nyelvhasználatában is; de az elvet már nem valósítják meg következetesen. Náluik a régies »spiritus == szellet« fordítás már sűrűn váltakozik az újabb »spiritus = lelek« kifejezéssel. A »szellet« szóból a nyelvújítás korában a mai «szellem« szót alkotta Kazinczy Ferenc, de a népnyelvben még ma is járja a régi »szellet« szó (pl. férfi szellet, katona szellet), kivált Dunántúl, a bibliafordítók hazájában. 1 ) A katolikus dogmák szempontjából teljesen közömbös, hogy a bibliafordítás korában, vagyis a 15. század első felében »lelek« avagy »szellet« szóval fordította-e valaki a »spiritus«! Kortársak nem is ütköztek meg se az egyik kifejezésen, se a másikon, hiszen mind a kettő szinte általános keletű volt a kódexek korában. A »szent szellet« kifejezés kódexeink közül ugyan csupán a Bécsi- és Müncheni-kódexben fordul elő, ámde az Úrra vagy a a Szentlélekre vonatkoztatva gyakori a »spiritus = szellet vagy szél« fordítás egyéb kódexeinkben is. Példának legyen elegendő két idézet. A 103. zsoltár 30. versének eleje: Emittes spiritum tuum... Ennek a liturgikus jelentőségű zsoltáridézetnek fordításai szerzetesek használatára készült kódexekben, magyar breviáriumokban: »Ereszd ki te szelletedet.« (Apor-kód.). »Kibocsasd te szelletedet.« (Döbrentei-kódex.). 147. zsolt. 18. vers: fiabit spiritus eius. Magyar fordításai: Fú ő szellete (Apor-kód.), ű szele fú (Döbrentei-kód.). Fual ő szele (Festetics és Czeh-kód.), fual őneki szele (Keszthelyi és Kulcsár-kód.). Az ő szele fú (Károli bibliafordítása), az ő szele fúj (Káldi fordítása). — Prohászka Ottókár is oly találóan mondta: »A szél és szélvész a szellemnek képe; igy jött le a Szentlelek.« A kódexek korában s még később sem láttak eretnekséget a »spiritus == szellet v. szél« fordításban. Idővel a »szellet« szót csupán a «tisztatalan lélek, gonosz lélek, ördög, kísértet (phantasma)« jelentésben használták. Például: »fertezetes szellet, gonosz szellet, pokol szellet«. Itt tehát jelentésszűkülés esete állt be. A névtelen krónikás már csak ezt az értelmet ismerte s azért látott eretnekséget a »szent szellet« kifejezésben. Ezt már Békési fejtegetése is elfogadhatóan megmagyarázza. Békési szerint két eset lehetséges: 1. A krónikás későbbi korban élt s akkor a »szellet« szót már csak rossz értelemben használták s ezért ütközött meg rajta.* 2. Vagy ha a másolók kortársa volt is, olyan nyelvterületről származott, ahol a »szellet« szó nem dívott. Megint csak ok volt a megbotránkozásra. A kódexek korában s ma is legjáratosább a »szellet« szó a Dunántúl nyugati felén. l ) Sok dunántúli adatot összegyűjtött már a naoryszöllősi (Veszprém m.) származású Döbrentei Gábor (Régi M. Nyelvemlékek. 1. . II. r. XXXVI-XXXVII. 1 )
