Valló István szerk.: Győri Szemle 3. évfolyam, 1932.

III. évfolyam. 4-6. szám. 1932. április-június - Timár Kálmán: Perdöntés a legrégibb magyar bibliafordítás irodalmi perében

A biblia nyelve is a nyugati nyelv járásterület őrségi nyelvjárását tükrözteti. Még egy harmadik eshetőség is jöhet számításba. Palacky Ferenc elbeszélése szerint a nyugati államokban a középkorban olyan mende-monda volt elterjedve, hogy a husziták Prágában az ördögöt tisztelték fehér bárány vagy fekete bogár képében. (Geschichte von Böhmen. III. köt. II. r. 108. 1.). Ha esetleg a krónikás is hallott erről a mende-mondáról s a »szellet« szónak már csak »rossz szellem, ördög« jelentését ismerte, könnyen láthatta a »szent szellet« kifejezésben a husziták állítólagos ördögtiszteletének nyomát. Bármilyen ok vezette is a krónikást abban, hogy eretnekségnek minősítette a »Spiritus sanctus = szent szellet« fordítást, anynyi bizonyos, hogy tudományos alapja nincs ennek a megállapításnak. Alapulhat mende-mondán vagy tévedésen is, legjobb esetben is csupán egyéni ítélet. Végső eredményben mégis csak igaza van Gálosnak abban, hogy a szent szelletre vonatkozó megjegyzés a krónikaírónak vagy másolónak csupán egyéni véleménye lehet. Száz szónak is egy a vége: a Spiritus Sanctus (vagy egyszerűen Spiritus, tó llvsüy.a) = szent szellet fordítás csupán nyelvi régiség. Semmiesetre sem eretnekség. Fischer abban az illúzióban ringatja magát, hogy rövid hozzászólásával eldöntötte ezt az irodalmi pört. Fejtegetéseit avval az apodiktikus kijelentéssel végzi: »Ezek után kétségbevonni azt,hogy első bibliafordításunkat a Moldvába menekült Tamás és Bálint készítette, — egyértelmű az igazság elleni tusakodással.« Csakhogy amit Fischer igazságnak fémjelez, az épenséggel téves vélemény. Fischer kijelentését visszafordíthatjuk. Az elszakított Bánát és Erdély tiszteletreméltó folyóiratának, a Vasárnapnak, kár ebben a kérdésben az igazság ellen tusakodnia. Timár Kálmán.