Valló István szerk.: Győri Szemle 3. évfolyam, 1932.

III. évfolyam. 7-9. szám. 1932. szeptember-november - SZEMLE - Id. Lugosy István: Pelpéczi Petz Lajos

SZEMLE. Dr. Felpéczi Petz Lajos. Városunk tragikus sorsához tartozik, hogy a közelmúlt években a halál olyan típusait ragadta el közéletünknek, akik egyedülálló jellegükkel összeségükben a város képét domborítolták ki. A természet kérlelhetetlen következetességgel érvényesíti az adveniunt növi, vele res migrate coloni! elvét és nekünk túlélőknek csak egy fájdalmas visszapillantás jut vigaszul, ha veszteségünket számba véve, annak nagyságát az eltűnt érték méltatásával igyekszünk kegyeletes emlékünk számára megőrizni, ilyen sui generis egyéniség volt az 1932 június 21-én elköltözött Pelpéci Petz Lajos is, ki Istenben való teljes hitlel, égiekkel és földiekkel minden számadását elintézve, vértanúi türelemmel és megadással viselve kínjait, tiszta lelkét visszaadta e verőfénj'es nyári napon Teremtőjének. Harcos egyéniség volt, ki küzdelmeiben sohasem riadt vissza a legyűrendő akadályoktól és sohasem kicsinyelte le a jelentéktelennek látszó körülményeket, melyeknek aprólékos mérlegelésével, az adatok és érvek bámulatos kitartással, lenyűgöző tömegben való összegyűjtésével megdönthetetlenné építette ki álláspontját, melyet férfias rendűlellenséggel a véksőkig védelmezett. Az igazságot mindig contradictories eljárással kereste és érte el. Csudálatosan sokoldalú tevékenységének és nagy sikereinek ez volt a kulcSa. A tekintélytiszteletet gyakorolta és követelte mindvégig. Mindazonáltal minden, az övével ellenkező felfogást honorált, azt leküzdötte, elfogadta vagy hozzásinnüt, a szerint, amint azt a közérdek előmozdítására irányuló tervei megvalósításában károsnak vagy hasznosnak ítélte a Gondviseléstől nyert és

1 tanulmánnyal kipallérzott nagy szelleme. Patinás, de józan és klasszikus konzervatizmusával is a haladásnak mindig lelkes és megértő bajnoka volt, ki nem dölt be az újító,, üres jelszavaknak, de felismerte a haladó kor el nem hárítható igényeit. Határozott és szuggesztív erejű egyéniség volt. »PlattformokaL, kompromisszumokat nem ismert. Zászlóját vagy kitűzte az ellenfél sáncára, vagy elbukott vele! Városunkban ringott a bölcsője és ugyanitt domborul frissen hantolt sirja. Ami idő e két határkő közt hosszú élet alakjában rendelkezésére állott, azt soha nem szűnő buzgalommal városunk kultú-