Valló István szerk.: Győri Szemle 3. évfolyam, 1932.
III. évfolyam. 7-9. szám. 1932. szeptember-november - Stengl Marianne: Győr műemlékei
épen maradt meg. A kertből kőfaragással szegélyezett kapun át kb. 3 méter átmérőjű, köralakú, lapos kupolával fedett helyiségbe érünk, melyet a szakirodalomban eddig figyelemre nem méltatott kupolafreskója tesz nevezetessé. A lapos kupola vörös oszlopos galérián épül fel, melynek ívei a mögötte levő sima fallal fülkéket alkotnak. A kupolát a négy évszakot ábrázoló s gazdag barokk ornamentikával szegélyezett freskó díszíti. A bejárattal szemben, az ajtótól jobbra a kereten olvasható a művész aláírása: KLEDORFFER pinxit. A keresztnevet rövidítő betű a vezetéknév előtt homályos. Kledorffer a 18. század végén Dorfmeister modorában dolgozó művész volt, kinek eddig a Dunántúl Kühár Floris kutatásaiból 1 ) egyetlen művét ismerjük. Ö festette a kernenesaljai kenyéri templomnak a Visitatiot ábrázoló oltárképét és a szentély mennyezetképét, mely a Szentháromságot ábrázolja. Már ezek a képek is tehetséges festőnek mutatták, győri freskója újabb adattal szolgál oeuvrejének összeállításához és művészi egyéniségének megrajzolásához. Míg a kenyéri képek vallásos tárgyúak, a győri freskó tárgyánál és világi, dekoratív céljánál fogva más oldaláról mutatja be Klcdorffer művészetét. A mennyezetkép négy szélén a művész a négy évszak allegorikus alakjait festi meg. A bejárattól balra a Tavasz; fiatal lány könnyed, világoszöld ruhában, sok ékszerrel díszítve, félig fekvő helyzetben, felette egy szárnyas kis puttó rózsaszín virágokat hint fejére. Mellette a Nyár felhőbe burkolódzó női alak, jobbjában sarló, baljában virágcsokor. Ezt a két női alakot a rokokó minden bájával és könnyedségével szinte rálehelte a festő a falra. A világoszöld és rózsaszín színek dominálnak a világoskék háttér előtt s ezék a párás színek, melyekhez restaurator szerencsére még nem nyúlt, a virágot szóró puttók pajzánságával Kledorffert víg, életörömmel telt, igazi rokokó-festőnek mutatják. A bejárat és a szemközti ajtó fölött a terel repdeső puttók csoportja díszíti. A bejárattól bala, a Nyárral szemben az Ősz, hordóra támaszkodó, félig fekvő, meztelen felsőtestű ifjú Bacchus, kinek térdére egy kis puttó könyököl, míg egy másik a mámoros ifjú hátrahanyatlott fejének nyitott szájába bort önt. Kecskebak, szőlőindák és sok gyümölcs keretezik a jelenetet. A színezés itt. is élénk, de az Ősz rozsdabarnája már komolyabb hangúlatot ad. A fekvő alak rajza anatómiailag nem helyes, az előre húzott bal láb rövidülése és a hátranajtott fej annyira elrajzolt, hogy csak elsietésről lehet szó, mert a többi alaknak biztos a rajza. A Tél fehérszakállas öregember, aki állig érő, vastag, barna bundában a kép peremén ül, balkezét égő tűz fölé tartja, jobbjával nyakán a bundáját húzza össze. A peremen lelógó lába áttöri a kép keretét, amivel szintén igazi rokokó-festőnek mutatkozik Kledorffer. A kupola közepén fehérszakállas öregember merész és biztos rajzú rövi*) Kühár Flóris: Barokk és rokokó Kemenesalján. „Kemenesalja" 1922. 5—9. szám.
