Valló István szerk.: Győri Szemle 3. évfolyam, 1932.

III. évfolyam. 7-9. szám. 1932. szeptember-november - Hoffmann Adolf: A műszaki munka értékelése

188 Hoffmann Adolf: Schwarcz Berthold találta fel, vagy nem tudja-e, hogy a kénes gyufát a magyar Irinyinek köszönhetjük; nem fontos annak az ismerete, hogy kitől és milyen időtlen-időkből származik a — szerintem — leggeniálisabb találmány: a kerék, amelyen mai egész közlekedésünk, egész géptechnikánk, egész modern életünk alapúk Sokkal fontosabb az, hogy a műszaki alkotások minél általánosabbá, minél használhatóbbá, csakugyan közkinccsé váljanak. »A befejezett munka elhagyja mesteret«; idéztem az imént és megy most már azon az úton, amelyen a mérnök gondoskodása, szeretete, féltése nem kísérheti, megy a felhasználás, az értékesítés útján, ahol már nem a mérnöknek feladata és munkája, hogy az valóban minden ember javára, csakugyan közkincscsé váljék; — hanem a politikusé, a közgazdáé, az államférfiúé, a kereskedőé és csak ezek felelősek azért, ha a munka tiszta és szándékolt célja helyett egyebet ér el. Még az alkotás önzetlenségét sem tartom fontosnak s bármennyire szégyenletesnek és lealacsonyítónak tanította is a plátói filozófia a termelő munkát, mégsem lehet lenézni a technikát azért, mert pozitívumokon, realitásokon és nem pusztán föltevéseken és elgondolásokon alapuló munkájával kenyérkereseti alkalmat is ad művelőjének. Azt hiszem a művészek, írók, sőt a filozófusok sem dolgoznak és alkotnak csak l'art pour l'art, azok is aprópénzre akarják váltani tudásukat és elvégre a mérnök is — különösen manapság — legfeljebb csak aprópénzre válthatja munkáját s még erkölcsi elismerésben, dicsőségben is legfeljebb csak aprópénzmértékben részesül. Hogy az írók sem élhetnek levegőből és dicsőségből, mutatja például az, hogy ez év május havában megalakult Budapesten az írók Gazdasági Egyesülete, ahol Ripka főpolgármester ígéretet tett a főváros nevében, hogy támogatni fogja a magyar írókat, hogy diszsír helyett ízes kenyérre szóló utalványokhoz jussanak. Ne vegye el tehát kedvünket az elismerés hiánya; érezzük továbbra is tudományunk, mesterségünk nagyságát és fontosságát és ez a tudat legyen jutalmunk és büszkeségünk. Eljön az az idő, mikor majd a társadalom a műszaki munkát érdeme szerint ítéli meg, mint Stodola, a hírneves zürichi professzor mondja: „A technika nagyszerűsége és jelentősége tekintetében laikusok és szaktársak között ma alig lehet véleményeltérés. A technika egyike a legnagyobb szellemi tetteknek, miket az emberiség végrehajtott. Egyedül a technika volt képes arra, hogy az első szerszámtól kezdve, amit a primitív ősnek ajándékozott, lehetővé tegye az embernek állati alacsonyságából való felemelkedését a civilizációnak arra a magaslatára, melyet ma elértünk. Úgyszólván a technika az a lüktető vérkeringés, mely minden anyagi életet táplál, melynek még csak a legrövidebb időre való megszűnése is a gazdasági testen súlyos sebeket ejtene." (Gedanken über eine Weltanschauung aus dem Standpunkte des Ingenieurs )