Valló István szerk.: Győri Szemle 3. évfolyam, 1932.

III. évfolyam. 7-9. szám. 1932. szeptember-november - Hoffmann Adolf: A műszaki munka értékelése

idézett úgynevezett békében elpazarolt óriási tőkéket és munkákat, mondjuk például Ottó Corbach elgondolása szerint: „tervszerű kolonizálásra, a föld felületén még bőven található lakatlan és müvelésre alkalmas területek benépesítésére és a túltelített lakosságú vidékek lecsapolására fordították és ezáltal a fogyasztóképességet növelték volna, úgy nem túltermelés, hanem árúhiány mutatkoznék, úgy intenzivebb termelésre, a technika még jobb kihasználására került volna a sor és a munkanélküliség helyett munkáshiány volna." Persze ez csak álom; a valóság az, hogy a politika, a hatalmi őrület és vakság Európát farkasok és hiénák világává tette és sajnos, éppen mi magyarok szenvedjük a sors különös csapásaként ezt a tébolyt a legkeservesebben! De íme Corbach fantáziája szerint máris valóra válik valami hasonló elgondolás: Mussolini a munkanélküli segély helyett lecsapolási és talaj-javító munkálatokkal adott kereseti és letelepülési lehetőségeket százezreknek, Anglia pedig a munkanélküli segélyre fordított százmilliók egyrészét új farmok létesítésére és berendezésére akarja fordítani. Az idő egyébként is halad, az egész világon mindenfelé a gazdaságpolitika lett a problémák tengelye; nálunk is sokan és sokat gondolnak már ilyen tervszerű gazdálkodásra, reformra, amely a társadalmi szolidaritáson alapuló tervgazdálkodás bevezetésére törekednék. A sok író, nemzetgazdász, politikus közül, kik e kérdéssel foglalkoznak, Malcomes Béla Hallo-Europäer c. könyvében egy európai gazdasági unió létesítésével, a mezőgazdaságnak szövetkezeti alapon való megszervezésével és az egész gazdasági élet állami irányításával véli a helyzetet megjavíthatni. Persze kívánni, elgondolni az ilyet könnyebb, mint megcsinálni, de meg lesz, meg kell lennie, mert csak ez az út vezethet célhoz. — Dr. Elszász Oszkár pedig Az egyetlen üt című munkájában ezt írja: »A helyett tehát, hogy a gépek tökéletesítése és a racionalizálás ellen foglalunk állást, a társadalmi termelés szervezettsége és tervszerűsége mellett kell állást foglalni.« Persze hatástalan marad a legjobban elgondolt tervszerű gazdálkodás is, ha az csak egy ország szűk keretére szorítkozik, legalább is nagyobb gazdasági — egymást kiegészítő egységeket kell egybefoglalni, amiből később egész világrészek egyöntetű, közös gazdálkodásának kell kifejlődni, sőt, hogy megint az álmok országába kalandozzak el, az egész földkerekséget kell átfogni, hogy teljes értékű legyen az eredmény. De éppoly hatástalan marad az elgondolás akkor is, ha a szervezett és tervszerű gazdálkodás csak a termeléssel foglalkozik s nem egyúttal a fogyasztással is; »csak ja termelésnek és fogyasztásnak általános nemzetközi körforgása tudja a gazdasági válságot végleg megoldani, ezt pedig csak akkor, ha a termelés jövedelmének aránylagos és igazságos elosztásával előbb a fogyasztó képességet növeli.«