Valló István szerk.: Győri Szemle 3. évfolyam, 1932.

III. évfolyam. 7-9. szám. 1932. szeptember-november - Hoffmann Adolf: A műszaki munka értékelése

Ami magát a racionalizálást illeti, arról az a véleményem, hogy amennyire helyes és okszerű annak alapja és igazi célja, annyira fölösleges, sőt káros is lehet, ha túlhajtják. Valamint még nem racionalizálás a munkás- és tisztviselő-elbocsátás vagy a fizetéscsökkentés, úgy nem racionalizálás a túlzásba vitt organizálás (lásd a német példákat) és túldimenzionált üzemösszevonás sem. Ezenkívül persze nem elég csak a gyáripari munka racionalizálása, ki kell azt terjeszteni — de nevének megfelelő módon, mint észszerű és tervszerű gazdálkodást — minden ténykedésre; kereskedelmi, közigazgatási, politikai ténykedések területére egyaránt. Nagyon figyelemreméltó véleményt mond erről a » világmegváltó csudáról« a francia Pierre Vienof Németországról írt —• nem műszaki vonatkozású — Ungewisses Deutschland c. könyvében: »Racionalisnak lenni Németországban annyit jelent, mint kalandokba bocsátkozni. Bizonyítéka ennek a híres racionalizálás. Franciaországban racionalizálni annyi, mint üzletét okosan vezetni, vagy a felvilágosodott, egészséges, józan észt ipari dolgokra alkalmazni. Németországban ez egy abstrakt séma és teoretikus belátás szerint való organizációt jelent, melyet mértéktelenség ellen semmi sem véd s jelenti diadalát az »esprit de géometrie«-nek (nagyon helyes! tessék csak a német folyóiratokban közölt grafikonokat megnézni), »de Németország itt nem áll meg. Az ipari új organizáción túlmenően a racionalizálás kiterjed az emberre is, hogy azt lehetőleg egy strandard-tipusra változtassa, a homo oeconomicus-ra, az ideális fogyasztó típusára, aki a gazdasági haladást szolgálja.« Részemről megköszönöm ezt a túlhajtott ipari organizációt vagy racionalizálást éppen úgy, mint ezt az új embertípust is. De valamint a racionalizálás csak jelszó marad és soha sem lesz élő valósággá az eddigi józan ész munkáján túlmenően, épp úgy jelszó marad és épp úgy több kárt, mint hasznot létesít a túlzott takarékosság is, amelytől ugyancsak világmentést vártak rövidlátó és gyors eredményt elérni akaró propagálói; e helyett a fogyasztóképességet csökkentő fizetésredukció és a munkaalkalmak korlátozása révén, (még ha azok hasznos befektetések lettek volna is,) valamint a minden módon szuggerált takarékossági érzés folytán általános pangást és tengődést hozott, amit most már, bármily szívesen tennék is, nehéz megváltoztatni. Minden jelszónak hibája és jellemzője, hogy nem distingvál s így az általánosítással túlnő önmagán. Ezért kell jelszónak tekintenem a gyáripar és különösen a kartellek elleni nagy felbuzdulást is, mert az eléggé el nem ítélhető visszaélések miatt minden kartellt károsnak vél a közönség. Pedig ipari és mezőgazdasági téren egyaránt éppen a kartellek, trösztök vannak hivatva gazdaságos termelésre, gazdaságos szétosztásra, egészséges szervezkedésre s így igen fontos, mondhatnám kezdő lépései ezek egy kialakuló helyes gazdaságpolitikának, tervszerű gazdálkodásnak. De persze csak akkor, ha elsősorban és. mindenekfölött a köz, az általánosság érdekében X2S javára irányuló a tevékenységük.