Valló István szerk.: Győri Szemle 3. évfolyam, 1932.

III. évfolyam. 7-9. szám. 1932. szeptember-november - Hoffmann Adolf: A műszaki munka értékelése

nyadát teszi. Különben sem hiszem, hogy a favágás, a kapálás, a faekével való szántás, vagy bármi más, huzamos, egyforma munka kevésbbé lélekölő és kevésbbé elf ásító volna; azt sem igen tudom elhinni, hogy a kéziszerszámmal dolgozó munkás kevésbbé volna Chase elnevezése szerint roboter, mint egy Ford-gyári munkás. Egy, a középázsiai (Tadschikistan) házi-ipari selyemszövésről szóló új leírás szerint (Ervin Egon Kisch : Asien gründlich verändert) a szövő „lábaival emeli a nyüstöket, kezével átdobja a fonalak közt a hajókat; így állítja elő kézzel a vetüléket, lábbal a láncot. Lépés és dobás, lépés és dobás egy emberöltőn át, egy aggastyán életen át, lépés és dobás, ugyanazon szövet zöld és kék és ibolyaszín fonalból egy aggastyán életen, tíz aggastyán életen át. Hat métert sző egy napon és alig felét keresi annak, amit egy gyári munkás keres." Vájjon menynyivel kevésbbé lélekölő ez, mint a gyári munka, mint a mozgószalag munkája. Hol van itt az irigyelt házi ipar romantikája, boldogsága, megelégedettsége ? Mi technikusok, nagyon jól tudjuk, hogy az emberi munka a gépmunkánál sem nélkülözhető, értékét nem szabad lekicsinylenL Sőt minél tökéletesebb, bonyolultabb valamely gép, annál inkább érvényesülhet mellette az egyéniség, annál kevésbbé nélkülözhetni az egyéniség szerepét: a lélek és az ész megnyilatkozását. A léleknélküliségnek evvel a vádjával rokon vádról szól Blazovich Jákó bencés tanár is A gépről szóló, a Pannonhalmi Szemlében (1931) megjelent, a Győri Szabadegyetemen előadott tanulmányában. Többek közt ezt mondja: »A gép kiölte a munkából az örömet. Csak oda kell állni egy gyár kijáratához s végignézni a kijövőket. Fáradt, fonnyadt, örömtelen arcok.« Hát én vagy negyven év óta élek és dolgozom együtt gyárimunkásokkal és sokszor íálltam a gyár kijáratánál, de ezt a megállapítást még sohasem tettem. Ha pedig csakugyan így volna, akkor természetes volna, hogy a nem gépen dolgozó és nem állandóan ugyanazt a munkát végző gyári napszámosnak örömtől ragyogjon az arca, ha kilép a gyár kapuján s örömtől dagadna a keble a nem gépen és nem gyárban dolgozó falusi kovácsnak vagy bognárnak, vagy akár a gazdasági cselédnek is. Majd később ezt írja: »A gyárüzem rabszolgájában hiába keresed a földműves simogató szeretetét földje, munkája iránt, a régi iparos melegségét, ragaszkodását műhelye iránt.« Ez teljesen igaz. De ne felejtsük el, hogy a maga földjéről, a maga műhelyéről van itt szó, annyi egoizmus pedig még a sokkal jobb anyagi viszonyok közt élő, magasabb intellektusa emberben is van, hogy a magáét jobban szereti, mint a másét. De én tudok arra is példát, hogy a munkás igenis szereti gyárát és ragaszkodik hozzá: csak a jénai Zeiss-gyárat és a zlini Bata-gyárat .említem. Persze ezt a szeretetet nem a gép váltja ki belőle, valamint másutt az ellenkezőjét sem a gép okozza, hanem az az etika, amellyel a gazdaság, a (gazdálkodás a munkással szemben viselkedik.