Valló István szerk.: Győri Szemle 3. évfolyam, 1932.
III. évfolyam. 7-9. szám. 1932. szeptember-november - Birkás Géza: Egy elzászi francia nemes dunántúli utazása a 18. század második felében
bocskort. ä 1 ) Naplójának több helyén megjegyzi, hogy a magyarok, és pedig mind a felnőttek, mind a gyermekek erős, jóltáplált, inkább zömök, mint magastermetű emberek és tisztességesek s udvariasak, vagyis nem találja őket olyan barbár, félvad népnek, amilyennek az osztrákok gyakran feltüntették. Ä falvak tekintetében elég nagy különbséget állapít meg. A Dunántúl déli és keleti részén nagyobbára nyomorúságos vályogviskókból állanak és nem nagyon különböznek a szlavóniai falvaktól. A nyugati vármegyék falvain ellenben már megérzik a »főváros (Bécs) nagyszerüsege«, ott már téglából is épülnek a házak. Csűrök és pajták a falvak nagy részében nincsenek, a széna szabadban van kazalba rakva és pedig vagy az udvaron, vagy künn a réten. A gabonát sem csűrben tartják, hanem szalmával kibélelt vermekben, melyekben az igen jól eláll. Gazdasági melléképületeket, külön baromfiudvarokat csak a nyugati vármegyékben lehet látni. A köznép nagyon igénytelen és egyszerű viszonyok közt él, de utazónk véleménye szerint földművelőnek és katonának egyaránt jó emberanyag, az osztrákok azonban nem értik a vele való bánás módját. Meglepő, hogy Zorn de Bulach a magyar fajnak sokkal kedvezőbb jellemzését adja, .semhogy azt egy osztrákok között élő és tőlük többé-kevésbé befolyásolt külfölditől várná az ember. Azt írja, hogy; a magyar nép »büszke, merész és harcias, ami annál jobban illik j hozzá, mert e tulajdonságok mellett sok szelídség van benne és nagy buzgóság másokat lekötelezni, ha jól bánnak vele; ha azonban kényszeríteni akarják valamire, akkor keményen ellenáll. Erőszakkal semmire sem lehet menni vele és ez az, ami annyira felingerii a németek ellen, akik mindig az erőszakhoz, a fölényességhez és kényszerhez folyamodnak vele szemben.« 2 ) *) „lls ont un ajustement singulier en été ; ils mettent de grands pantalons de toile, la chemise qui ne se ferme point au col, une pelisse de mouton à longue laine par-dessus les épaules elle va jusqu' à terre ; des cheveux noirs ou roux mal attachés, de grosses moustaches, barbes de huit jours, un grand feutre ou shako sur la tête, quelquefois des bottes, mais à la campagne des sandales acées." 37. 1. 2 ) „11 est fier, hardi, belliqueux, ce qui lui sied d' autant mieux qu' il joint à cela beaucoup de douceur et beaucoup de zèle à obliger quand on le traite avec bonté, quand on veut le contraindre il se rebute. On ne sauroit rien en faire par la force, c' est ce qui les irrite si fort contre les allemands, qui voudroient toujours emploier contre eux, la force, la hauteur, et la contrainte." 162 1.
