Valló István szerk.: Győri Szemle 3. évfolyam, 1932.
III. évfolyam. 7-9. szám. 1932. szeptember-november - Birkás Géza: Egy elzászi francia nemes dunántúli utazása a 18. század második felében
harmadáért annak az összegnek, melybe Franciaországban kerül. Tolnamegyében igen olcsó a hal és a bor. A ponty vagy csuka fontja V/ 2 ki\, egy akó bor (64 palack) ,ára 2 f. 30 kr. és 5 forint közt váltakozik. Legalacsonyabbak az árak Baranyában, a Duna és Dráva szögletében, ahol 2 1 / 2 kr.-ért lehet egy font marhahúst kapni. Azt hallja, hogy mindezek az árak azelőtt pár évvel még alacsonyabbak voltak és csak a szomszédos országokban beállott éhínség következtében emelkedtek erre a színvonalra. Mint minden külföldit, úgy őt is meglepi a Dunántúl népfaji tarkasága, melyet így jellemez: » eddig az volt a politika, hogy mindenféle nemzetbelieket. befogadtak, a magyarok és németek a legszámosabbak, vannak horvátok, rácok, egyiptomiak (cigányok), zsidók és egynéhány oláh stb. is és, miként Szlavóniában, mindegyik népnek megvan a maga nyelve, de az uralkodó nyelv a magyar.« 1 ) Amerre jár, mindenütt nagyon érdekli a köznép életmódja, lakásviszonyai, gazdasági állapota és öltözködése. A magyar népről többek közit ezt írja: »A magyarok közepes termetű emberek; fürgéknek és mozgékonyaknak látszanak; sőt tisztességtudók is... A férfiak és fiúk gatyában és csizmában járnak magyar módra. Valamennyien bajuszt viselnek, magyaros bundájuk van és nagy kalapjuk... Az asszonyom is csizmát hordanak és prémbélésű, hosszú posztóruhát, mely egészen bokájukig ér... Itt (Mosón körül) a kemencéket szalmával fűtik, mert tűzifa nem igen van.« 2 ) Egy másik lapon így; írja le a magyar parasztok viseletét: »Különös öltezetük van nyáron; nagy vászongatyákat hordanak, a nyakban nem záródó inget és vállukon hosszúszőrű birkagyapjuból való bundát,íi ímely egészen földig ér; rendetlen fekete vagy vöröses hajuk van, nagy bajszuk, egyhetes szakálluk, fejükön nagy nemezkalap vagy sapka, néha csizmát viselnek, otthon, falun pedig *) „. . . . On a eu jusqu' à présent la politique d'y recevoir des gens de toutes les nations, les principales sont les hongrois et les allemands, aussi des Croates, des Raziens, des Egyptiens, des juifs, quelques valacs etc. et chaque peuple comme en Esclavonic a sa langue particulière, mais la dominante est la Hongroise." 162 ). 2 ) „Les Hongrois sont des hommes d' une taille moyenne ; ils paraissent lestes et ingambes ; ils sont même honnêtes . . . Les hommes, garçons sont en culottes et bottes à la hongroise. Ils portent tous la moustache; ils ont la pelisse hongroise avec de grands chapeaux . . . Les femmes portent aussi des bottes ; elles ont de longs vêtements de drap doublé de pelisse qui leur descend jusqu* au bas de la jambe. On chauffe ici les fourneaux avec la paille, le bois étant fort rare." 30—31 I.