Valló István szerk.: Győri Szemle 3. évfolyam, 1932.

III. évfolyam. 4-6. szám. 1932. április-június - ADATTÁR - Gálos Rezső: Frankenburg Adolf első költői kísérlete

Oh te nagy Delphius, kit a' Múzsa' széke Telt királlyá és a' nagyobb hegyek(nek) vígPásztorrá**) add már ezen versimet hogy Végbe vihessem. Nem azért lantom danol is hogy aztánn Myrtusokkal bé legyen ő kerítve Mert a' Hunnus nem megelégszik avval A' mit a' sors nyújt. Mert a' mit ember nekem itt tud adni Mind mulandó, csak nemes és valódi Szerzemény az, melly viszen engem a' nagy Pimplai hegyre. Ott leszek majd én tetejekben álló A' magas s' szörnyű hegyek szirteken fent Csendes és ottan fogom a' Szüzekkel Lantomat ütni. Igy ha ottann a' Szüzek és Apollo Lantomat hallván ('s nekem ott az Eulerp***) Kedvel) ők én rám pedig ott fülelnek Vígadok akkor. Ahhol édes hang a' Pacsirtnak is már Nallatikk erdők remekébein hol Vígan a gyepről madarak repülnek Fák tetejére. Hol magasságbann emelődik a kék Égnek a' partján, 's hegyek oldalában Fáknak a' sok zöld nemein virágzó Leszbusi Asszony. Pécsett, Sz. András havának 23-dik napján 1826. Koholám Frankenburg Adolf Versmívelés tanuló/a. Közli : Gálos Rezső. ') az : az : Pásztorává (Frankenburg jegyzete). '*) az : az : Euterpe, egyik a 9 Múzsák közt.