Valló István szerk.: Győri Szemle 2. évfolyam, 1931.

II. évfolyam. 1-3. szám. 1931. január-március - Nagy József: Az igazság

van a gondolat és az igazság. Nincsenek tiszta gondolatok és tiszta igazságok. Minden gondolat egy élő lény cselekvő életéből, személyes valójából nő ki és annak a szinét viseli magán. Az élő lény aktivitását pedig az érdek, az önérdeke irányítja: azt keresi, az tetszik neki, ami reá nézve hasznos, ami az ő életét emeli, erősíti és elfordul attól, ami neki káros. Igaznak is azt a gondolatot fogadja tehát el, ami hasznos, ami az élete öncéljának megfelel. Ennélfogva van valami, ami felette áll az igazságnak, ami jobban tekinthető feltétlennek, s ez az élet szempontjából való haszon. Olyan gondolat, amelyet nem valami hasznossági motívum sugallt és amit az érdek a maga vágyainak a szálával át nem szőtt, képtelenség. Az amerikai filozófia jutott el a pragmatizmus öneszméletére, mert az új világ fokozott életaktivitása, a tevékenységnek a belőle fakadó haszonért való megbecsülése itt érte el tetőfokát. Minden igazságnak van gyakorlati következménye, kell-e ennél nagyobb bizonyítéka annak, hogy maga az igazság is gyakorlati célok szolgálatában áll? — kérdezi a pragmatista. »Igazsag«, »tevedes«, »tény« és »valóság« ezeknek a szavaknak csak úgy van értelmük, ha gyakorlati szempontból közeledünk feléjük. Az igazság hogyan is lehetne valami abszolútnak a lemásolása, vagy a ténnyel való megegyezés, mikor azt se tudjuk ezekről, hogy önmagukban micsodák, nemhogy össze tudnánk a gondolattal hasonlítani!? A pragmatizmus tévedésének a meglátása kissé nehezebb, mint az egyszerű relativizmusé, de nem lehetetlen. A tények erejét hangsúlyozza az igazsággal szemben és e közben nem veszi észre, hogy annak a megállapítása is, hogy mí a tény, csak az igazságok egész sorának összefüggése alapján lehetséges. S nem a tény a döntő az igazság tárgyában, hanem az igazság szükségszerűségében rejlik a tény megvalósulásának az előfeltétele. S aztán, ha igaz is, hogy a gondolkodást az élet szükségletei hozták létre, ez a körülmény még semmit sem mond a gondolatok igazságára nézve. A fejlődés folyamán a gondolkodás függetlenítette magát az élet szükségleteitől, s a tudományban már ezen a fokon látjuk. Nem minden gondolat hasznos, sőt vannak egyenesen káros gondolatok, s ez a szempont nem a tudomány szempontja. A pragmatizmus legfeljebb azt tudná megmagyarázni, hogy miért gondolunk valamit, ámde a gondolat ténye még nem jelenti a gondolat igazságát, hiszen tudvalévően sokkal több tévedést gondolunk, mint igazságot. Itt is csak azt mondhatjuk, hogy az igazság független a gondolkodástól és a ténylegességtől, s nemhogy ezekhez alkalmazkod-