Valló István szerk.: Győri Szemle 2. évfolyam, 1931.

II. évfolyam. 1-3. szám. 1931. január-március - Szabady Béla: Győri kancellár-püspök

úgj éllien vele az ház szükségérc és azon legjen, hogj minden házi eszköz legjen az háznál és penig tiszta és jó móggjával, aszú gjümölcs, méz, vaj, sajt, turó mindenkor legjen és az szép módgjával pro necessitate heljen tartassék, ha mit egj szükségen elkölt, ismét mást heliébe szerezni, mikor illien vágjon és ócsóbb, iggekezzék. Képfaragó számára mentől temérdekebb hásfát találtathat, hozasson az én elmenetelem után mingiárast. Az kasznár házakban az szuszékokat éppen és tisztán tárcsa, gjakorta látogassa, főképpen az kiben gabona leszen, az penig mindenkor legjen bővön, hogj maradjon szűkebb esztendőkre is, az kik érik. Tudván hogj abba áll a providencia. Az deákok háza alatt való pincét mentől hamarébb megh kell boltozni arra magam segíttem, az meli pincébe magam számára való borokat kell tartani és nagjon oltalmazni. Rossz alumnust elbocsássa. Aki szorgalmas diárium irásra, de úgj hogj a tanóságban sok impedimentumot ne tegjen. Alumnosoknak napjában egj font húsra való pénze legjen. Cipót kapjanak, aki jámborabb, bort is kaphat.« Ügy véljük, bővebb magyarázatra nem szorul e világos utasítás, mely teljes őszinteséggel felfedi előttünk a jó, hozzáértő gazdát, aki gondol a mával és vigyáz; a bizonytalan holnap szükségleteire. Mindenesetre emeli sokoldalú egyéniségének értékét az a körültekintés, mellyel a maga anyagi érdekeit oltalmazza és jól esik kiéreznünk a természeténél fogva rideg utasítás soraiból a szociálisérzésű és igazságratörekvő főpap emberséges szívét a vérző ország szegény népe iránt, melynek energiája hajtotta a nemzetirányító gépezetet Sennyey Istvánnak, a hű és serény kancellárnak lelkes közreműködésével. Szabady Béla.