Valló István szerk.: Győri Szemle 2. évfolyam, 1931.

II. évfolyam. 1-3. szám. 1931. január-március - Szabady Béla: Győri kancellár-püspök

lett jó öreg bárkát kettőt is kell tartatni és abban friss halat tarthat, hogj az mikor nem kaphatni, elővehesse és ha ki jóakaróm megh talállia, kedveskedhessék és magam is ha hirtelen ide találok jönni, legjen és néha pénzen is eladhat benne és azzal is más aprólékos szükséget vihet véghez. Äz hidasba mindenkor konjhára való hizott disznót tarcsion azokon kivül, az kiket szalonnának kell hizlalni, télre kettőt, azt Keszőből kell által hozatni. Äz kik penig télre valók lesznek, ideién enniek kell adatni csóljánt, káposztalevelet, korpával forrázni és savóval. Ägarat penig se házamnál se maiorban eggict is ne tarcsion. Njulászásnak, heiába való heljre iárásnak békét hágjon, addig lásson dolgához, mivel csak egj óra sincsen, az kiben gazda ember dolgot ne talállion. Pápai gjülésekre, székekre bejárjon az mikor főképpen dolgom vágjon. Határaimra, igazságomra vigjázzon, jóakaróim tanácsával elljen. Ha bemegjen, penig ott senki kedvéért csak egj fél napot ne mulasszon, hanem haza siessen. Az én hirem és engedelmem nélkül penig harmad napra való útra ne menjen, hanem ha az én magam dolgában az szükség hozza. Az Baicsiakkal az Viza halászat felöl Lector és Kopcsánj Uramék által végezek, az melli mint leszen, tuttára lészen, azért azt szorgalmossan exigállja és reájok vigjázzon, hogj megh ne csalják, hanem az mit fognak, hirré tegjék, de mikor nem szükség, pénzért ne végje el, az mivel nem tartoznak, mindazonáltal két három napig kötelén eltarthattják és énnekem ugjan hirré tehetik. Hanem szt. Mihálj nap felé, Isten ezt adván érnünk, besózni valót kell szereznünk. Az hordókra szorgalmatos gongia legjen. Mikor ideje vagion és az szegénjség is inkább érkezik, ollinnkor kültön külg

je Rákosra, de ne Oppaka uram móggjával, hogj egjben ontassa, hanem fenekestül egeszén az szerént, ha borért kell felküldeni, üressen az szekereket ne külg je, hanem mindenkor hordóval. Vámon, réven hiteles embereket tarcsion minden. Az én szolgáimnak, mindennek érdemek és állapottiok szerént, böcsületeket megh aggia, de azért korcsoma társaságot, sógorságot ne tarchion, ha mellik az én szolgálatomra engedetlen volna, mikor parancsol neki, az ollian szolgát ne tartsa. Az ő igazokat adja megh és az én vagj Praefectus commissiója nélkül is 2—3 forintig látván szükségüket, adhat nekik, tudni illik az kik ez házhoz vadnak rendelve, azt penig convencióra is fel iria azon kivül az maga könjvébe is, az kibe minden féle szolgáknak nevek és convenciójuk fel légien irva. Borsó, lencse, kása, dara, étekbe való liszt mindenféle, héten az mi jő, bevegje és aprólékos szükségére költse, ide fel írassa minden héten, mennit hoznak be. Äz soó jövödelem, magam dispoziciójára tartassék, mindazonáltal az több házakhoz küldhet egjet-kettőt Praefectus hire nélkül is, az mi jön penig azzal igen szorgalmatosan tudósítson és igen oltalmazza. Az mi egjéb accidencia az sokadalmokon esik az én számomra, mint igaz szolga