Valló István szerk.: Győri Szemle 2. évfolyam, 1931.
II. évfolyam. 8-10. szám. 1931. október-december - Jerfy Géza: Győr város utolsó országgyűlési követe a pozsonyi diétán
másnap, március 16-án pedig ezt Bécsben már el is érte, amikor a pesti eseményekről még alig tudott. Grünwald Béla (Az új Magyarország) szerint méltán vethető fel a kérdés, vájjon, ha az utolsó pozsonyi diétán a rendi Magyarország túléli az 1848-as év forrongásait, a bekövetkezett általános európai reakció mellett nem élte volna-e a nemzet továbbra is az eddigi elavult formákban a maga életét s az 1867-iki kiegyezés nagy alkotója, Deák Ferenc készen találta volna-e a magyar Corpus juris-ban azokat a törvényeket, melyek visszaállítását jogfolytonosság címén elsősorban követelte. A két történeti színhelyet nem lehet tehát egymással szembeállítani és igazságtalan is volna egyiket a másik rovására kiemelni A pesti március 15-ike az ifjúságnak lelkes és ragyogó hevülete volt, színpompás, gyönyörű emléke a nemzeti múltnak; a pozsonyi március 15-ike a bécsi március 16-ikával és 17-ikével együtt pedig a férfikor reális eredményekben gyümölcsöző nyarát jelenti. Érdekesen domborodik ki ez az ellentét Kossuth Lajos szavaiból, melyeket utóbb a Hajnik Pál által vezetett pesti küldöttséghez intézett, mikor a küldöttség a pesti március 15-iki tizenkét pontot és az egyetemi ifjúság kívánságait átadta: »Pestet — mondja Kossuth — az ország szívének tartja ugyan, de mint törvényhozó utána nem indul. Itt az összes nemzet az, melyet illet az ország sorsáról ítélni s a nemzet elég erős és hatalmas eltiporni mindenkit: egyest, kasztot vagy municipiumot, melynek eszébe jutna ellenszegülni.« — Széchenyi naplófeljegyzései szerint Kossuth igen kemény hangon beszélt s ez a kemény hang a pesti küldöttség hangos jés öntelt tagjaihoz volt intézve, akik közül a legfeltűnőbben viselkedő Vasvári Pálhoz adresszálva azt is mondotta volna Kossuth - ugyancsak a Széchenyi-napló szerint —, hogy »aki pedig Pesten nem engedelmeskedik, az függni fog«. Mindezen országosan nagyjelentőségű események mellett történt azonban e napokban valami olyas is, ami a királyi városokat érdekelte közelebbről és évszázados küzd elmeiknek pár nap alatt bekövetkezett győzelmes befejezését jelentette. Nevezetesen 1848 március 18-iki jelentéséhez csatolja Hergeszell Ferenc a karoknak és rendeknek határozatát, hogy »a megyéknek Horvátországnak, a szabad királyi városoknak, szabad kerületeknek és egyházi rendek követei a jelen országgyűlésen egyenlő szavazatot fognak személyenként gyakorolnia. Egyben kijelentik e határozatban a karok és rendek, hogy a szükséges reformtörvények megalkotásáig üléseiket folytonosaknak nyilvánítják; Hergeszell Ferencnek ez a jelentése már említést is tesz éjfél után tartott országos ülésről. Mindezekből látjuk, hogy nemcsak a márciusi ifjúság virrasztott. Pesten, hanem a rendi világ sem aludt Pozsonyban: egykorú feljegyzések szerint gyertyavilág mellett ülésezett és dolgozott éjjeleken át.
