Valló István szerk.: Győri Szemle 2. évfolyam, 1931.

II. évfolyam. 8-10. szám. 1931. október-december - Jerfy Géza: Győr város utolsó országgyűlési követe a pozsonyi diétán

a nemesi rend is tulajdonképen a polgári rendbe olvad bele, viszont a polgári rend is elveszti kiváltságait az általános jogegyenlőség elvének diadalra jutásával. Gyönyörű apotheozisa e ténynek Szemere Bertalan híres mondása: »A nemesi rend megszűnt élni akkor, midőn az életre érdemesnek bizonyult.« Ugyané tudósítás szerint Hergeszell Ferenc a kerületi ülésben ismét felszólalt s a városi közgyűlés nagyobb állandóságának biztosítását követelte a tervezett hat évre való választás és a bizottsági tagoK felének 3 év múlva leendő kilépése helyett »a súrlódások elmellőztetése« érdekében, de — mint írják •— »kijelentése visszhangra nem talalt«. Ellenben visszhangra talált egy másik indítványa, és pedig nem kisebb egyénnél, mint Borsod követénél, Szemere Bertalannál, az első független felelős minisztérium belügyminiszterénél, később a debreceni kormány miniszterelnökénél. Ez az indítvány a városi közgyűlés tárgyai közé akarta fölvétetni »a célszerű nevelés és tanítás előmozdítására teendő intézkedéseket« és »a vámszabályok megállapítását : s az indítvány — mint a jelentés erről megemlékezik »Borsod követe által felfogatva végzésbe ment«. Családfáját a honalapító ősökig felvivő, de rendkívüli szegénységben felnövekedett, magát minden támogatás nélkül feíkűzdő s így erősen demokrata érzelmű Szemere Bertalan — úgy látszik — mégis csak barátja volt. a városi polgárságnak, amint az ugyancsak előkelő ősnemes családból származó Bezerédy István Amíg tehát Hergeszell Ferenc nem csüggedve és a kíméletlen támadásoktól vissza nem riadva ekképen folytatta a harcot városa és

# ezzel a negyedik rend, a királyi városok polgársága érdekében és többször nevezetes sikert is ért el, addig követtársa, Györgyi Mihály uram, belefáradt a nehéz küzdelembe és megírta 1848 február 29-én haza elkeseredett hangú levelét, amelyben bejelenti a követségről való lemondását. E levelet, mint nagyon érdekes kortörténeti dokumentumot, itt közlöm egész terjedelmében: Tekintetes Tanáts. s Választolt Község! Ki neveztetvén ezen Ország Gyűlésre egyik kövelének, bár miképeni igyekezetein lelt volna is, ezen il bötsös kinevezés, s Hivatalnak meg felelni; de ezen il nyomossan tarló szomorú tapasztalás mulatja, hogy az illeni Városi köveleknek léte minden érdek nélkül való; mert éppen most, midőn ;i/ Városok el rendezési tárgya tárgyolás alatt vagyon: az köveleknek föl szólamlása, utasításaiknak ki jelentése semmi tekintetbe nem vétetik: az eddig szokásban lévő Gyors Írók áltoli bár m el Városi Köveinek ki jelentése jegyzékbe még is vételeit; de már az is annyin figyelmet mulaszta; hogy azl külömheii tekintetben nem veszik, ha Isak azon Városi követ különössen a Gyors írót arra meg nem kéri, s azl nékie mit mondott írásban állal nem adja. s igy rólunk, s jövendőbeli állásunkról tsak hallgatni lenét: ezen eképi rövid elöl aclásombul láthatja Tettes Tanáts. ugy Választó község; hogy az illeni városi