Valló István szerk.: Győri Szemle 2. évfolyam, 1931.

II. évfolyam. 8-10. szám. 1931. október-december - Jerfy Géza: Győr város utolsó országgyűlési követe a pozsonyi diétán

szerént a fölügyeliík szülelésre való lekentél nélkül r,e:>ezfesscnek, isak az írott malasztok garmadáját fogja, tetézni) lélezvén azokat határta tan önkényes befolyásával folyton rettegeb'. Az autonómiának féltő gondja, szeretete és védelme ,az önválasztotta tisztikarnak megbecsülése és kiváló politikai érzék a városok ssajátos helyzete és jogállása iránt érzik ki az utasítás minden szavából. Szinte kiviláglik belőle a félelem a legfelsőbb hatalom képviselőjének önkényéből és kegyeinek hajszolásából a városok közéletére háruló káros hatásoktól Az autonómia féltő szeretetét tükröző ilyen utasítás némi ellentétet is teremtett a város és követe között. Zánthó jelenlése szerint ugyanis a városi követek azt is kívánták, hogy a sz. kir városok ügye még a jelen országgyűlésen elintéztessék, a város utasítása pedig, tekintve a kedvezőtlen hangulatot, úgy szólt, hogy követe »a városok belszerkezetét tekéntve a tárgy jelen stádiumát boldogabb időre halasztani sürgesse«. A város erre megintette követét, hogy az utasításokhoz tartsa magát. Ezeken a túlnyomóan közjogi és politikai jellegű kérdéseken kívül az országgyűlés tartama alatt még egy közgazdasági kérdés is izgalomba hozta Győrött a kedélyeket. Ez egy külföldi tőkecsoport által a Duna balpartján Pozsonynak, Pestnek és Debrecennek összekötésével létesíteni szándékolt vasúti vonal terve volt. A tőkecsoport, hogy a vállalkozás jövedelmezőségét biztosítsa, törvénnyel akarta kimondatni, hogy a tervezett vasútvonallal párhuzamosan, a Duna jobbpartján, tehát a Dunántúl északi részén vasutat létesíteni nem lehet. Az alsó tábla kerületi ülése a kérelmet pártolta is. Ezen Győr város magisztrátusa és választott polgársága megdöbbenve, akciót indított a tilalom kimondása ellen, átiratot küldött e tárgyban az összes dunántúli törvényhatóságokhoz, sőt tekintélyes polgárokból küldöttségat is 'menesztett a nádorhoz, melynek »vezérlésével és nevekbe* szónoklásával pozsonyi követét, Zánthó Mihályt bízta meg. A város erélyes mozgalmánaK meg is lett a sikere, mert Zánthó Mihály követ örömmel jelenti, hogy a »parvoriali tilalom, mely ezen sz. kir. város nagyérdemű közpolgárait méltán rémületbe hozta, már többé nem rettegtethet bennünket*. A korszak történetéhez tartozik még 1843-ban a város szabad királyi várossá való emelésének első centennáriuma, melyet ez év március 7-én ültek meg nagy ünnepségek között s az akkori viszonyok között eléggé költségesen. Egykori számadások szerint 800 font kenyeret osztatott ki a város a szegények között, 150 frtot fizetett a nemzeti öltönyü polgári osztály (ez volt a magyar polgárőrség), 130 frtot a polgári vadászosztály (német polgárőrség) »muzsikájáért«, Caneider József uramnak a városhoz benyújtott számlája ellődözött puskaporért 121 frt 45 kr.-t tett ki, sőt a mozsarak tisztításához új ágyúkefét is szereztek be 1 frtért