Valló István szerk.: Győri Szemle 2. évfolyam, 1931.
II. évfolyam. 8-10. szám. 1931. október-december - Jerfy Géza: Győr város utolsó országgyűlési követe a pozsonyi diétán
való behozatalát, ami azután ezen az országgyűlésen nem is történt meg, csak a 32/36-ikl diétán vált törvénnyé. Sok szemrehányást is kellett emiatt hallaniok az országgyűlési ifjúságtól Az egyházi rend képviselői ellenben mind tudtak magyarul. A magára maradt Zánthó valami nagyobb érdemi tevékenységének nyomai nem találhatók, sőt egy alkalommal, amint alább reátérünk, bizonyos ellentétbe is jutott a várossal. De az 1843-iki országgyűlés egyébként is kevés, alig egy-két törvénycikk meghozatala után — köztük mindenesetre nagy jelentőségűek a magyar hivatali nyelv behozatala, a nem nemesekre kiterjesztett, birtoklási és hivatal viselési jog — teljesen be nem váltva a hozzá fűzött reményeket, már 1844. évi nov. 13-án, tehát másfélév után széjjelment. Tárgyaltak ugyan ezen az országgyűlésen egy, a királyi városok belszerkezetének »iég óhajtott reformját megalkotni hivatott tervezetet« is; ebből azonban törvény nem lett, sőt a kormány sugalmazott óhajára a városoknak annyira kedvezőtlen rendelkezéseket kellett volna a felső táblának abba fölvennie, hogy Győr városa a követéhez intézett pótló utasítás szerint a reform megalkotását inkább »boldogabb idokre« kívánta halasztani. Ezt a javaslatot az alsó tábla 1843 május 27-iki ülésén a híres Bezerédy István, Vas megye követének indítványára kiküldött választmány készítette el, Szentkirályi Móric, Pest megye követének, 67 után Pest város polgármesterének tervezete alapján. A szeptember 21-iki országos ülésen beterjesztett javaslat szerint az alsó tábla hajlandó lett volna a nemesség politikai jogait a városi polgársággal megosztani, de csak úgy, ha a nemesi előjogok érintetlenül maradnak s ha a követek választásában nemcsak egy kis töredék, hanem az egész polgárság részt vesz. Polgárjoggal és választási joggal kívánnak a rendek felruházni minden városi lakost születésre, vallásra, censusra való tekintet nélkül, még a zsidókat is. A városi Követek azonban tiltakoznak a zsidókpolgárosítása ellen, különösen ellenzi azt Komlóssy László, Debcen követe és vele tart Zánthó Mihály, Győr követe is. Küldőinek utasítása e kérdésben épen nem filoszemita jellegű. Velük szembeni a javaslat e részét a reformkornaK híres országgyűlési követe, Beöthy Ödön védi, aki tréfásan a zsidók ágensének nevezi magát, arra a kósza hirre célozva, hogy a zsidók őt megvesztegették. A szabadelvű követek viszont tiltakoznak a kormányfelügyelöi állások szervezése ellen a városok felett, amit a főrendi tábla kívánt. A főfelügyelet e kérdésén hajótörést is szenved az egész ügy. A királyi személy nőknek azt a kívánságát, hogy a városok követeinek országgyűlési szavazati jogát rendező része a javaslatnak külön terjesztessék fel szentesítésre, a vármegyei követek szabadelvű többsége nem teljesíti. Marad tehát az ügy ugyanabban a stádiumban, mint volt már ősidők óta. A hatalmát védő korona, az előjogait egyként féltő nemesség és városi kiváltságos polgárság szövevényes érdekharca nem engedte meg a kibontakozást. A javaslat tárgyalása során a városok legjobb barátja, Bezerédy Istvánon kívül a vármegyei Követek között Klauzál Gábor, a
