Valló István szerk.: Győri Szemle 2. évfolyam, 1931.
II. évfolyam. 8-10. szám. 1931. október-december - Jerfy Géza: Győr város utolsó országgyűlési követe a pozsonyi diétán
De mibe is került egy országgyűlési Követ tartása a városnak akkortájt a pozsonyi diétán? Ezt is tudjuk Hergeszell Ferenc díjainak és költségeinek jegyzékéből. Napidíja egy napra 4 pengő forint, váltócédulában 10 forint volt. Tartott ezenfelül a nemes város mellette egy hajdút, aki naponta 48 pengő krajcárt kapott. Ezenkívül megtérítette az országgyűlési szállásbérét, mely 40 pengő forintot tett ki (úgy látszik, tehát a város már a törvény meghozatala előtt önszántából segíteni igyekezett az országgyűlési szállásokkal agyonterhelt pozsonyi városi polgárságon) és megtérítette bútorainak szállítási költségeit, melyeket Éliás Singer polgártárs fuvarozott a bemellékelt nyugta szerint haza. Itthoniétének napjai után a díjakat maga levonja, miből látszik, hogy a követet csak Pozsonyban való tényleges tartózkodása alatt illette napidíj. Összesen 2323 frt és 35 kr. váltócédulában volt Hergeszell Ferenc díja és költsége a 43-iki diétán való félévi tartózkodása után, ami Klimisch József számvevő előterjesztésére a hadipénztárból ki is utaltatott. Érdekes közelebbről megismerni ezzel kapcsolatban a régi pozsonyi rendi országgyűlések életét. A városi követek 2—4, megyei követek 6, a királyi tábla tagjai 8 frt napidíjat kaptak; a városi és megyei követek napidíjaikat a városok és megyék házi pénztárából kapták, de a vármegyék házi pénztárának fő jövedelme a jobbágyság adója volt, mely választási joggal nem birt. A követek ingyenes beszállásolása a pozsonyi polgárság terhe volt, Győr város követei azonban mint látjuk — megfizették szállásuk bérét. Minden követet 4 szoba illetett meg, konyhával és kamarával, míg a nádor részére 50 szoba, az országbíró és a kir. személynök (az alsó ház elnöke) részére 20—20 szoba járt az illető mellékhelyiségekkel és istállókkal. Az országgyűlés termében korláttal elkülönített emelvényen ült a királyi személynök, ki a királyi tábla és légyben az alsó tábla elnöke volt, a királyi tábla tagjaival. Az 1832/36-iki országgyűlésen az egyházi rend képviselői is felkerültek ezen emelvényre Az egyházi rend abban a kitüntetésben is részesült, hogy az országgyűlések megnyitásakor ősi hagyomány szerint az esztergomi fő- és székeskáptalan követe üdvözölte a nádort. Az emelvény alatt három asztalsor volt, ezek mellett foglaltak helyet a vármegyék és városok követei, és pedig úgy, hogy a dunai megyék asztalánál ültek a dunai városok, a tiszai megyék asztalánál a tiszai városok követei is. Egy-egy királyi város követei egymással szemben ültek, épígy a tiszai vármegyék követei is, míg a dunai megyék Követei egymás mellett foglaltak helyet A követek közül — különösen még a 25-iki diétán — a felvidéki megyék követei és a városi követek latinul beszéltek, mert magyarul nem igen, hanem amazok inkább csak tótul, emezek pedig németül tudtak. E miatt ellenezték is e követek a 25-iki országgyűlésen a magyar közigazgatási nyelvnek határidő kitűzése nélkül
