Valló István szerk.: Győri Szemle 2. évfolyam, 1931.
II. évfolyam. 8-10. szám. 1931. október-december - Jerfy Géza: Győr város utolsó országgyűlési követe a pozsonyi diétán
megyék követeinek megválasztásánál sem közvetlenül, sein közvetve semmi szavuk nem volt.) Az 1832/36-iki országgyűlésen már sikerült a városi követeknek'kivívniok, hogy a kerületi üléseken, ahonnan azelőtt ki voltak rekesztve s ahol tulajdonképen az országgyűlés érdemleges munkája, a törvényjavaslatok részletes tárgyalása folyt, résztvehessenek, továbbá, hogy a feliratkozás sorrendje szerint szólhassanak, holott előbb városi követ csak akkor beszélhetett, ha vármegyei követ szólásra már nem jelentkezett. De viszont a vármegyei követek részéről szenvedett inzultusokban sem volt hiány. Kassa város követét egyik vármegye követe így aposztrofálja: »Kassa város érdemes vagy nem is igen érdemes követe. « A városi követek már erről az országgyűlésről is a szavazati joguk gyakorlásában szenvedett sérelmek miatt nagy zúgolódással mennek haza s annak végzései ellen, minthogy az őket megillető szavazati joggal nem élhettek, óvást emeltek s azoknak a 'városokra kötelező erejét nem ismerik el. De az 1839/40-iki országgyűlésen is teljesen háttérbe szorítják a városok követeit. Vághy Ferenc soproni követ teszi meg itt ismét az indítványt, hogy a városi követek szavazatai is egyenként vétessenek számba és hogy ők is lehessenek a kerületi üléseken elnökök. A vármegyei követek szabadelvű része már elismeri e kívánság elvi jogosultságát, de reámutatnak arra, hogy a királyi városok követei nem állíthatók párhuzamba a vármegyék követeivel, rnert ez utóbbiakat az összes vármegyei nemesség, tehát a vármegyék egész, akkor politikai jogokkal felruházott népe választja, míg amazokat csak a városok külső és belső tanácsa együtt, tehát nemi az összes városi polgárok, hanem csupán egy önmagát regeneráló zárt testület. Azt is hangoztatják, hogy az 1608. évi K. u. I. t.-c, melyet a városi követek olyan gyakran idéznek, nem a városi magisztrátusoknak és a választott polgárságnak, hanem az összes városi polgárságnak adja meg az országgyűlésen való képviseletet; szigorú jog szerint tehát a városi követektől még a »curiatim votum«-ot, az együttesen gyakorolt egy szavazati jogot is meg kellene tagadniok. Törvényjavaslatot is terjesztenek fel a koronához a királyi városok ily irányú reformjáról, ezt azonban a felség hallgatással mellőzi, mert az udvar ekkor már attól fél, hogy a városok követei megnövekedett számú szavazatuKkal az alsó tábla szabadelvű pártját erősítenék. A vita vége ismét a városi követek ünnepélyes óvása és zúgolódással való távozása volt az országgyűlésről, mint 1836-ban. Az 1832/36-iki országgyűlésen maga Deák Ferenc is több felszólalásában foglalkozik a királyi városokkal s azok ósdi szervezetét s avult követválasztási rendszerét kemény kritikában részesíti. így az 1843 április 10-én tartott országgyűlésben Somssich Miklós indítványát, hogy »ezentül a városi magistratus minden pol'
