Valló István szerk.: Győri Szemle 2. évfolyam, 1931.
II. évfolyam. 8-10. szám. 1931. október-december - Jerfy Géza: Győr város utolsó országgyűlési követe a pozsonyi diétán
Mátyás, kereskedő. TI linger János, nyereggyártómester. Tolnay István, csizmadiamester. Ulrich Pál, kádármester. Unger Pál, országoskocsis. Varga János, országoskocsis. Vassy István, bormérő. Weber Ignác, hentes. Veller János, kocsizó. Wildhofer Pál ör., szekeres. MAild holer Pál iij., szekeres. Wittn er Patricius, takácsmesler. Szabadhegy eil : - Csányi Ferenc, gazdálkodó. Horváth Péter, bormérő. Iker János, városi hadnagy. Ns. Karkoványi Károly, csizmadiamester. Lakner Ferenc, gazdálkodó. Otsoftzky György, gazdálkodó. Péter István, gzdálkodó. Szabó Pál. gazdálkodó. Ungerhoffer Józseí'. kereskedő. Hogy a legnagtjobbal kezdjük, ott találjuk benne a nagy >gróf Széchenyi István nevét is, ami azt jelenti, hogy az időben a szabad királyi városok nagyjainkat azzal tisztelték meg, hogy őket polgáraik sorába iktatták, ami körülbelül egyjelentőségü volt a mai diszpolgárrá választással. De — úgy látjszik — a vele járó jogosítványok és tisztség miatt nagy becse vejit a szabad királyi városi polgári jognak, mert találkozunk a polgárok jegyzékében olyanok neveivel, akikre magas társadalmi rangjuknál és nemes származásuknál fogva a polgárok sorába való iktatás tulajdonképen nem jelentett rangemelést, így például ott találjuk nemes Balogh Kálmán táblabíró, méltóságos bezerédi Bezerédy Ignác cs. k. udvari tanácsos, nemes Purgly György táblabíró, nemes Dorner Mihály Győr megyei főorvos és táblabíró nevét, azután külföldiek neveit, kik nem is laktak Í? városban, például Binda Stergio Nikolides, vagy Hadzsinasztó Dömötör, nyilván görög vagy szerb nemzetiségű, bécsi lakosok neveit. A jegyzékben '.a.ránylag sok a német név; érdekes, rég eltűnt foglalkozások, iparágak megjelölését találjuk benne; így van ott harisnyakötőmester, városi rajzmester, kordoványos, kártyajestö, magyartimár, posztónyirómester, hajós, kir. sómázsamester, kocsizó, ser főzőmester, ráspucsinúlómester, országoskocsis,, olaj készítő, ónöntömester, sáfár stb. Ügyvéd mintegy 7—8 van a polgárok között, pár orvos és sebész. Érdekes a megkülönböztetés a jegyzékben kereskedő és kalmár között. Kereskedő volt nyilván az, kinek nyílt üzlete nem volt és a közönség közvetlen kiszolgálásával, árukiméréssel stb. nem foglalkozott, pl. gabona-, sertés stb. kereskedő, míg a »kalmar« csak ezt az utóbbi tevékenységet jelentette. Mindezek megértéséhez tudni kell, hogy a szabad királyi városi privilégium sok előjoggal járt magára a privilégiumot nyert városra is, de annak polgáraira is, tehát nem összes lakosaira, hanem csak a polgárok közé felvett egyénekre. Ezeket kebelbéli polgároknak nevezték.
