Valló István szerk.: Győri Szemle 2. évfolyam, 1931.
II. évfolyam. 6-7. szám. 1931. június-szeptember - Lugosy István: Győr és vidéke 1848—49-ben. II. befejező közlemény
Még Várkonyban gyújtó szavakkal új zászlót nyújtott át Leiningen a zászlóaljnak; de ez a régit, a megtépettet is megtartotta és foszlányait mindvégig fennen lobogtatta, míglen Világosnál darabokra tépve, egymás közt felosztották vitéz fiaink. Karger annyira nem várta, hogy két oldalt támadják, hogy csapataink (hátul) nem is találtak előőrsökre. Szolnok közelébe érve, csapataink lépcsőszerűleg (staffelweise) állottak fel és a jobbszárnyon kezdték' a támadást. Amint az osztrákok a támadásról tudomást szereztek, egy már állandóan fűtve tartott gőzmozdonyt indítottak a vasútvonalon Szolnok felé Ottingerhez. — Most Kargernek két eljárás közt maradt választása: tartani magát, míg Ottinger segítségére jön, vagy áttörni a magyar frontot a hátban álló Ottinger felé. Karger ingadozott és ezzel sikerre engedte vinni a vakmerően veszélyes magyar haditervet. Ez alatt a honvédek sietve munkához láttak. Míg a balszárny a vasúton átkelt, addig a jobbszárny, melynek legkülső tagja volt zászlóaljunk, a Tisza partján állott. Rohamra a zászlóalj volt szánva a harmadikkal (vörös-sipkás) és a lengyel légióval. Ez alatt, bár a zászlóalj a töltéstől fedve haladt, 15 'ember elesett ágyútűztől. — A töltésen álló osztrák üteg kartácszáporát a híres, nevezetes vörös-sapkások, Bobich őrnaggyal, fergetegként intézett szurony rohamukkal elhallgattatták. — Erre Karger nem számított. így történt, hogy a város széle, hova időközben a Schwarzenbergek eljutottak, gyalogságtól mentes volt. Csak most, sietve vetett eléje két zászlóaljat Karger, hogy a hídfőnél levő csapatainak visszavonulását biztosítsa. A két osztrák zászlóalj keményen ellentállott. Időközben azonban a balszárny több zászlóalja a lovassággal együtt átkelt a vasúton; a huszárok az ellenséges lovasságot visszavetették és az abonyi országúton tönkrevervén, ágyúit elfoglalták. Ez alatt a 19-esek utcáról-utcára keményen harcolva eljutottak a hid közelében levő sóraktárig, hol újra megnövekedett cllentállásra bukkantak. A közben összekeveredett ifjú századokból Leiningen többet rendbehozva, előrenyomult egy mellékutcában, hol majdnem újra fogságba jutott. Egy mellékutcából ugyanis erős tűzet kapva megállottak vitézeink, mikor lovon ülő őrnagyuk már túl volt az utcanyíláson. Az osztrákok az utcasarokig nyomultak már előre Leiningen elfogatására. Emberei azonban észrevéve válságos helyzetét, még mielőtt ez megtörténhetett volna, előrenyomultak és szuronnyal űzték vissza az előre tolakodókat. Innen a zászlóalj gyorsan jutott a Zagyvának a városon túl levő hídjához, hol a menekülő osztrák lőszer oszlopot elvették a fedezettől, mely utóbbit a posványos partú Zagyvába szorították. Két ágyút is elvettek vitézeink. A város gyors rohammal tisztult az ellenségtől. — Az osztrákok veresége halottakban, sebesültekben és hadianyagban igen nagy volt. Hügel őrnagyunk lovassága sikerrel üldözte az ellenséget. Ez üldözésben Leiningen személyileg résztvett, míg fáradt zászlóalja gyülekezett. Ekkor érkezett meg Ottinger Abonyból; de ugyanekkor Vécsey is
