Valló István szerk.: Győri Szemle 2. évfolyam, 1931.
II. évfolyam. 6-7. szám. 1931. június-szeptember - Lugosy István: Győr és vidéke 1848—49-ben. II. befejező közlemény
megjött. Az üldözést abba kellett hagynunk; de Ottingert több lovasrohammal és némi ágyúzással visszakergettük. Az osztrákok 1000 halottat és sebesültet, 500 foglyot, 11 ágyút, sok lőszert és podgyászt veszítettek. Leiningent Damjanich nyilvánosan megdicsérte. A zászlóalj 30 embert veszített. Hidegvérű bátorságáért kiemeli levelében Tüll alorvost a zászlóaljparancs. Március végén a zászlóalj parancsnokságát Horváth százados (az ezredben hadnagy) vette át Leiningentől, ki viszont Wishockytól, aki hadosztályparancsnok lett, átvette az egész szabadságharc legvitézebb dandárénak vezetését. így érte a Schwarzenbergeket az az örökéletű dicsőség, hogy a világrendítő hírre szert tett két vörös-sipkás zászlóaljjal, a harmadik és kilencedikkel került egy dandárba a honvédhadsereg legvitézebb tábornokának (akkor őrnagynak) vezetése alatt. Hogy megállták-e a sarat ebben a fényes környezetben a győri fiúk, az majd a továbbiakból kitűnik. Miként a világháborúban nem volt a monarchiának olyan része, honnan oly kivétel nélkül kiváló teljesítményt végző csapatok kerültek volna ki, mint a Dunántúlról, úgy a szabadságharcban is a Dunántúl lelkes népe szolgáltatta egységesen a legjobb katonaanyagot. A »loyalis« hangnemben szerkesztett ezredtörténet 1 ) az Olaszországban küzdő ezred magyar részen harcoló 3. zászlóaljának véres történetét mindenkor kiváló vitézségének elismerésével adja elő. Áprilisban a fővezérséget Vetter altábornagytól Görgei vette át és megindult, a dicsőséges áprilisi hadjárat, mely babért-babérra gyűjtött. Az osztrákok most már láthatták, hogy a megvetett honvédhadsereg mily gyorsan lett katonává. Ez a régi, fegyelmezett, kitűnően szervezett, fényesen felszerelt, nagy hadsereg nem tudott immár egyetlen esetben sem győzni a mieink felett Buda elfoglalásáig. A magyar főhadsereg ekkor 4 hadtestből (valóságban csak hadosztályból) állott: az I. (Damjanich), a II. (Aulich), a III. (Klapka) és a VII. (Gáspár). Összesen 40,000 gyalogos, 6000 lovas, 150 löveg. A hatvani ütközetben (ápril 2.) a zászlóalj nem vett részt, mert az, nagy menetteljesítménye ellenére, már megérkezése előtt javunkra dőlt el. A csapatok Gödöllő tájára igyekeztek, mikor Leiningen parancsot kapott, Nagykátát éppen elhagyva, hogy a Tápió-Bicskénel megvert Klapka-hadtest (I.) segítségére menjen. Klapka ugyanis elfoglalva a hidat, kellő felderítés nélkül hatolt a faluba, honnan gyilkos tűz fogadta, mely újonc-csapatát zavarba hozta és riadt futásra ösztönözte. Jellemző a Leiningen-dandár jó szellemére, hogy mikor a visszavonuló csapatok részéről bátortalanító felhívásokat kapott, ») Geschichte cVs I. R. No 19.
