Valló István szerk.: Győri Szemle 1. évfolyam 1930.

I. évfolyam. 4-6. szám. 1930. április-június - Horváth Konstantin: Szegedy Róza levelei Kisfaludy Sándorhoz a győri csata idejéből. (Első közlemény)

Épen azért kétszeresen érdekes és, mondhatjuk, lélektani gyönyörűség; beletekinteni a költő tízéves házaséletének legbensőbb világába, melynek tükre ez a kis levélcsomó, kölcsönös ragaszkodást, egymásért való megható aggodalmaskodást és szinte lobogó szerelmet tükröztet vissza. Ha nem másért, ezért érdemes e 120 éves leveleket megismerni, mert ezek igazán: a Boldog Szerelem prózában. Ezenkívül e kegyeletes irodalmi hagyaték számíthat elsősorban arra, hogy Kisfaludy Sándor levélregényének, a Két Szerető Szia Tőrténeté-nek forrásaira világítson, megmutatva, mennyiben volt épen e levelek irója a levélregény Liza-leveleinek szerzője ? E levelekben minden reális, megfogható. Megelevenedik előttünk az asszony szemével szemlélt insurrectio mozgalmas ideje, a veszprémi gyülekezés, hazai és idegen seregek vonulása, a pápai és győri felvonulások és harcok, s mindez a női lélek aprózó vonásaival megrajzolva : mindent felevő, elpusztító elszállásolás, portyázó katonaságtól való félelem, munka nélkül álló, hanyatló kúriák, harc közben, nehéz gonddal, aggodalmak között végzett badacsonyi szüret, a szomszéd birtokosok gondja, elégedetlenkedő jobbágyok, sok kórház, betegség, nyomor, halál és halálfélelem. Itt-ott föltűnik Dréta Antal zirci kormányzóperjel, a Kisfaludycsaládnak s különösen Sándornak kedvelt barátja. Érdekesek a városi és megyei előkelőségek szerepe, a vendégeskedés, a levélküldés gondjai — sok-sok korjellemző részlet — és mindezek középpontjában Róza, a német műveltségű, németül iró, de hazáját rajongva szerető, kedélyben gazdag feleség. Férjét vágyakozva, büszkén szereti ; aggodalma, szomorúsága közben sincs levél, amelyben a Gondviselésbe vetett remény, a vallásos gondolat meg nem csendülne. De megszólal a sorok között a hamar türelmetlen, az első nehézségekre kifáradó, kissé önállótlan, valóban nőies lelkületű Róza. A vállaira nehezedő gazdasági gondok közepett férjének visszakivánása mellett feltűnik a rezignáció, a régi napokra csak mint könnyes emlékekre való visszatekintés ; de utána lelkétől épúgy távol van a tétlen világfájdalom, mint ahogy szavaiban is a leggyengédebb érzés kifejezése mellett megtaláljuk a szerény, de határozott neheztelést, az úri rendelkezést, a parancsoló úrnőt, a család jövőjéről gondoskodó, gazdálkodó magyar asszonyt. Rózát emberibben hozzánk közelebb hozni, de egyúttal női lelkét nőiesebben és igazabban megéreztetni semmi nem tudja úgy, mint épen e levelek.