Valló István szerk.: Győri Szemle 1. évfolyam 1930.
I. évfolyam. 1-3. szám. 1930. január-március - SZEMLE - Travnik Jenő: A Kudrun-eposz magyar átköltésben
irányzottságából és alkotó képzeletéből állottak elő. Amennyire e tekintetben a Kudron-eposzban van egység", annak a kétségtelenül hatalmas költői géniusznak köszönhető, akinek kezenyomát az eposz törzsanyaga, lényeges alkata magán viseli. A tetőpontra jutott német lovagi kultúra az, amelytől az eposz világképe a nyomatékkal meghúzott körvonalakat nyerte. Az eposz szövegének viszontagságos sorsa következtében bármily kevéssé egyöntetű is a struktúrája (amiről — hogy csak a szöveg problematikájára utaljak — Sieversnek nyelvmelódikus szempontokból irányított, irodalmunkban egyébként tudtommal eddig nem méltatott revíziója is tanuskodhatik), a Kudrun világképe oly tartozéka a költeménynek, amely elválaszthatatlan cselekvényétől és jellemeitől. 1 ) Mind a szó szoros értelmében vett átdolgozónak, mind az átköltőnek számolnia kell ezekkel a tényekkel és bár az előbbinek látszólag könnyebb a feladata, nem lehet eléggé óvatos és művészi tapintatra kiváló, hogy el tudja választani a lényegest a mellékestől, az elsődlegest a járulékostól. De mindezt csak a cselekmény tárgyi vonatkozásaiban, a betoldásoktól megzavart összefüggés helyreállításában és a jellemábrázolás szemmellátható következetlenségeire vonatkozóan kell tennie. Megoldható-e ez a feladat éppen a Kudrun-eposznál : erre talán csak a művészi intuíció genialitásával párosult filológiai fölvértezettség tudna feleletet adni. Kétségtelenül kényes feladat, mert egy őserdőben a fák gyökérzete oly sokszerűen fonódik át egymáson, hogy a ritkításnál nem igen tudhatjuk, melyik élő egységnek erezetét sértjük meg, ártván ezzel nagyobb összefüggéseknek isAz átköltésnél különös nehézség fog adódni akkor, ha a költő nem eposzt ad az eposz helyett, hanem szerényebb igényű, kisebb távlatú epikai műfajt, például szűkebb értelemben vett költői elbeszélést, amelynek világképe a korszerű színezettség különböző fokú változatait mutathatja. Az átköltőnek nem szabad feledni, hogy a Kudrun és a hozzá e tekintetben hasonló eposzok különböző rétegezettségű tartalma az eposz széles keretére, hatalmas arányaira dolgozódott és rakódott rá, mint izomalkat a csontvázra, hogy e méretekhez idomultak a költői kifejezésmód eszközei, a sajátosan eposzi előadás. A költői elbeszélésnek szűkebb a látóhatára, arányai mérsékeltebbek, cselekvénye egyvonalúbb, előadásának módja gyorsabb méretű, egyenletesebb. Lehetséges azonban az is, hogy az átköltő az eredeti alkotás metafizikai és etikai adottságainak félrevetésével, egyéni meglátásainak és céljainak jegyében sajátságosan szerkesztett, ez esetben — természetesen — egységes háttérből emelkedteti ki a cselekvényt és hordozóit, ezeket vagy általánosan népi, faji, vagy továbbmenve, általánosan emberi, tehát időtlen síkra transzponálja, amely alapvető állásfoglaláson nem változtat jelentősen az, hogy az x ) Der Nibelunge Not. — Kudrun. Leipzig, Insel-Verlag, 1921. kis 8°, 6261.
