Valló István szerk.: Győri Szemle 1. évfolyam 1930.

I. évfolyam. 9-10. szám. 1930. november-december - Velsz Aladár: Kautz Gyula

A Magyar Tudományos Akadémia több izben jutalmazta Kautz munkáit. 1866-ban a Vámpolitika cimü munkájának adta az első magyar biztosító társulat által kitűzött 1000 forintnyi pályadíjat, két év múlva a Nemzetgazdasági eszmék fejlődése cimü munkájával elnyerte a Fáy díjat. A politika cimü munkája elnyerte az Akadémia nagy jutalmát, a Nemzetgazdaságtan cimü munkája pedig a Marczibányi dijat. Kautz Gyula tudományos működése rendkívüli gazdag és fáradhatatlan volt. A magyar közgazdasági tudományt ő kapcsolta bele az európai eszmemozgalomba úgy, hogy az általa kifejtett nagy munkásság után azt attól többé elszakítani nem lehet. — Első tudományos értekezései, kisebb tankönyve, s gróf Széchenyiről, Deák Ferencről és gróf Teleki Lászlóról 1860—61-ben megjelent tanulmányai után csakhamar következtek nagy munkái, melyek mind 1860—70-ig, egy tízéves korszak alatt jelentek meg: kétkötetes nagy német munkája a nemzetgazdaságtan elméletéről és történetéről, két nagy tankönyve a politikáról és nemzetgazdaságtan- és pénzügytanról, a vámpolitikáról, a nemzetgazdasági eszmék fejlődéséről Magyarországon, a társulati intézményekről. Szinte hihetetlen, hogy miként lehet 10 év alatt ilyen óriási munkaeredményt elérni, különösen akkor, amikor ugyanezen időben képviselő és egyetemi tanár is volt. — Az 1870-es évektől kezdve tudományos munkásságának tárgya főként a valutaügy, így a nemeserceknek az emberiség történetében való szerepéről, a fémpénzről és a valutaügyről, a pénzegység és világérme kérdéséről, az európai államok pénzügyi statisztikájáról. — Emlékbeszédet mondott Kőnek Sándor, Pauler Tivadar, Kerkápoly Károly és Deák Ferenc fölött. 1906. és 1909-ben megjelent munkái a parlamentarizmusról és a parlamentáris kormányelvekről s a magyar imperializmusról és a hegemóniáról szólnak. Mint ember, szeretetreméltó volt, úri hajlammal és előkelő modorral. Barátságában hódító erő volt és észrevétlenül felemelie azt, akihez leszállott. Házában befelé nyilott a kapu, befelé nyilott szivén is az ajtó Mindenki bemehetett hozzá és mindenki otthon találta az ő igazi mivoltában s aki eltávozott tőle, úgy érezte, hogy Kautz Gyula kézfogásából szivéig áradt valami tiszta melegség. — Feljegyezték róla, hogy soha kártya nem volt a kezében, soha sorsjátékszerü dolgokban nem vett részt, soha börzeüzelmekben nem volt érdekelve. Utálta az akarnokokat, a nagyképű embereket, a nagyvárosi hóbortban leiedzőket és a népszerűség bolondjait. Ugy önmagához, mint embertársaihoz való viszonyában kiegyensúlyozott lélek volt. — Ezt igazolják azok az igazságok, melyeket hangoztatott s az önvallomások, melyeket leírt. Ritka boldog házasságban élt feleségével, született Czechmeister Emiliával, ki nemesszivü, gyengéd lényével hű élettársa lett. A sors azonban atyai szivére súlyos csapást mért, amennyiben mindkét leánya az élet tavaszán sorvasztó^ kórnak esett áldozatul. E csapásért némi kárpótlást talált egyet-