Valló István szerk.: Győri Szemle 1. évfolyam 1930.

I. évfolyam. 7-8. szám. 1930. szeptember-október - Pfannl Jenő: Régi ábrák és képek Győr váráról

1. A vár fejlődése Az ábrázolások értékeléséhez ismernünk kell főbb vonásokban a vár fejlődését. Jelen tanulmányunk szempontjából Győr története bennünket közelebbről csak attól az időtől fogva érdekel, mióta első ábrázolását ismerjük. Ez az időpont a 16. század második fele, s az ismert legelső ábrázolás Zenoni Domenichino (Domenico) velencei festő és rézmetsző műve és a Munster Cosmográfiában megjelent fametszet. Győr előnyös fekvésénél fogva a Duna, Rába, Rábca összefolyásánál Ősi idők óta település színhelye volt. A K. e. 5. században kelták vannak itt, tőlük ered legrégibb neve : Arrabona. A rómaiak uralma után a népvándorlás viharaiban gepidák, keleti gótok, longobárdok lakják meg s az avar uralom alatt valószínűleg ezek gyürüalaku sáncaitól nyeri a Győr nevet. Mások szerint az ősrégi Geur, Jeur vagy Győr nemzetségtől vette nevét. E nemzetség egyike volt az Árpáddal bejött 108 nemzetségnek. 896 körül honfoglaló őseink veszik birtokba s Szent István alatt már neves vár és, püspöki székhely. Érdekes Győr további szerepe : a 16. század első feléig végvár volt nyugat és észak ellen ; német, francia, cseh támadások érik. A török hódoltság alatt arcélt változtat s keleti végvárrá lesz: Németország kulcsa, Nyugat védőbástyája, a törökök nyugat felé vezető hódító útjában. A török áradatot kell feltartóztatnia, s így elsőrangú várrá fejlődik. Kezdetben a mai káptalandomb volt a tulajdonképeni vár, a fellegvár, benne a püspöki palota. (Első korszak.) I. Ferdinánd alatt, 1558 körül, megszűnik fellegvárjellege; az egész várost mély árkokkal kerítik körül, a belső fellegvár falait lebontják, ennek árkait betemetik. Az eddigi palánkokat erős téglafalak váltják fel, az akkori modern várépítési felfogás szerint, hét bástyát kap, nevezetesen : a várkastély bástyáját, s a Sforzia-félbástyát a bécsi kapunál, a magyar-bástyát, a császárbástyát, mellette a fehérvári-kapuval, majd az új-bástyát, a középbástyát, a szentdombi-, vagy vér-bástyát és a Duna-bástyát, benne a Duna-kapuval. Ezek az erődítési munkálatok 1566-ban már, mint ezt Aginelli Miklósnak ekkor kelt helyszíni rajza mutatja, készen voltak. Ezt az állapotot, vagyis az egész városnak fallal és vízzel övezett erődítését s a belső várnak a megszüntetését tárgyalásaink folyamán F er dinándi-korszaknak nevezzük, mint második változatot. 1594-ben árulás folytán török kézre jut Győr. Ezen időből kerül a Duna-kapunál lévő pavillonra a szél irányát jelző forgókakas, a hires győri érckakas. Az 1597-iki ostrom nem tudta megtörni a török erejét Győrött, s Pálffynak és Schwarzenbergnek csak 1598. március 27.-én sikerült csellel a várat bevennie, mikor is az új találmányú petárdával a fehérvári-kaput bedöntötték, s a meglepett várőrséget heves harc után megadásra birták. Ezzel vége is lett Győrött a török négyéves uralmának. 1666-ban Montecuccoli Rajmund gróf főkapitány alatt újabb erősítést kap a váröv,