Valló István szerk.: Győri Szemle 1. évfolyam 1930.

I. évfolyam. 4-6. szám. 1930. április-június - ADATTÁR - Szabady Béla: Iskoladrámák a győri papnevelőintézetben 1790—1830-ig

29-én a növendékek hálát mondanak neki, hogy 9 nagyobb és 2 kisebb drámai művet készített részükre. A szemináriumi műsor magyar és német darabjain megérezzük a 18. század végének szellemi vajúdását. Az iskoladrámák, gyermekszíndarabok, dramatizált tréfás jelenetek mellett Ízelítőt nyújtanak a világi német színpadok műsorából, sőt, ha jól megrövidítve és átalakítva is, megjelenik Molière és Lessing is. A szemináriumi színjátszásban két időszakot különböztethetünk meg. Az első 1790-től 1802-ig tart. A II. József halála után hazatelepített győri papnövendékek Pozsonyból nagy kedvet és drámakészletet hoznak magukkal. Növendéktársuk volt Fejér György, ki az irodalom iránt érzett hajlamát és tollforgatásra való készségét a drámai művek fordításában kezdi értékesíteni. A pozsonyi középponti papnevelőintézet irányításában II. József szabadelvű szelleme érvényesül, s ennek következtében a növendékek érintkezése a külvilággal könnyű. Az akkori fővárosnak, Bécsnek közelségében lévő és minden bécsit utánzó Pozsony kultúréletének szele szabadon csap be a papnevelőintézet nyitott ablakain. A kispapok korlát nélkül érintkeznek a világi ifjúsággal, olvassák Pozsony és Bécs hírlapjait, és lelkük észrevétlenül megtelik azzal a szellemmel, mely magába fogadja a nyugati felvilágosodás gondolatvilágát, II. József általános emberi boldogságot, műveltséget hangsúlyozó eszméit, majd az ő erőszakos németesítő törekvéseitől fölgerjedt nemzeti érzés kipattanó szikráit. Ennek a háromféle szellemi áramlatnak hullámzását érezzük meg a szemináriumi „theatrum" műsorából, míg az osztrákszármazású piarista Fengler József püspök kormányozta a győri egyházmegyét. Az ő halála után a szigorúbb és egyháziasabb szellemű irányítás kiszorítja 15 évre a szemináriumból a színjátszást. Scharlach Károly káptalani helynök, majd 1886-tól kezdve Witt József püspök állhatatosan ellenzik az ilyen farsangi szórakozást. À francia háborúk csapásai, majd a győri francia uralom romjainak eltakarítása, pénzügyi bajok, élelmezési nehézségek és a lassú szellemi átalakulás sem kedveznek a színjátszásnak. 1802-től 1817-ig nem kerül elő a kispapok színpadja. Ekkor bőkezű támogatójuk, a vígságotkedvelő Szentpétery László kanonok-rector segítségével megszerzik Hollóssy Mihály nagyprépost, káptalani helynök engedelmét a színjátszás föltámasztására. Az elért siker arra is fölbátorította őket, hogy 1818-ban új színházi fölszerelést szerezzenek 200 forintos befektetéssel. A következő évben Schwatzenberg Ernő herceg foglalta el ötéves árvaság után a püspöki széket. Ennek a finomízlésű főúrnak szigorú elvei voltak a papnevelésről és nagyon sokat kivánt a növendékektől, de ezt a farsangi szórakozásukat rövid kormányzása alatt nem követelte áldozatul. Am a szemináriumi színjátszás sorsát mégis hamarosan megpecsételi az érdeklődés és anyagi támogatás megfogyatkozása. 1822-ben már a csekély bevétel nem volt elégséges a kiadások kiegyenlítésére. így hiába volt rektoruk a művészetpártoló Sztankovits János (a későbbi