Valló István szerk.: Győri Szemle 1. évfolyam 1930.

I. évfolyam. 4-6. szám. 1930. április-június - Kuncz Jenő: Rubinstein és Heindl Győrött

innét Győrből Pozsonyba, Nagyszombatba, Sopronba és Balatonfüredre készültek. Heindl még alig melegedett meg Győrött, máris megérkezett június 9.-én este, — amint forrásmunkánk megjegyzi — szinház után Rubinstein is, ugyancsak hangversenyzés céljából s úgy látszik még aznap este felkereste Ecker Jánost, akinél éppen együtt söröztek Heindl, Feska, Bakody Tivadar, aki Heindl hangversenyén — mint később látni fogjuk — szintén közreműködött, továbbá Timár Pál, nagy zenebarát, győri polgár. Rubinstein (Grigoriewics) Antal, a déloroszországi Cherson kormányzóságban Wichwatinetzben született geniális zsidógyerek, aki első kiképeztetését anyjától kapta s már 10—11 éves korában Parisban hangversenyezett; Győrbe jövetelekor 19 éves, követelő fellépésű, nagyon is öntudatos ifjú ; már inkább ismert alakja a zenevilágnak úgyis, mint előadó művész és úgyis, mint szerző. Ki ne ismerné például Heinének Rubinstein által megzenésített szép románcát, az Asrát, legalább is annak utolsó sorait : Und mein Stamm sind jene Asra, Welche sterben, wenn sie lieben. Kitűnő előadóképessége annyira megnyerte Helena, orosz nagyhercegnő tetszését, hogy már húsz éves korában, alig hogy visszatért Oroszországba, Szent-Pétervárra, ugyancsak kamaravirtuozává nevezte ki ; ez a kinevezés tette lehetővé, hogy már most, ifjú korában a zeneszerzésre adhatta magát. Az ötvenes években bejárta ismét s ezúttal majdnem egész Európát, később Eszakamerikát is ; harmincegyéves korában már igazgatója az általa alapított orosz zenekonzervatóriumnak. Az orosz, de a német operairodalomban is előkelő helyet foglal el szerzeményeivel ; írt azonkívül oratóriumokat és ballettet is ; nagy zeneszerzői munkássága mellett jutott ideje még a szorosan vett zeneirodalommal is foglalkozni. Ismert műve A zene és mesterei 1892-ig már négy kiadást ért. Rubinsteint a cár 1889-ben örökös (utódokra is átszálló) nemesi rangra emelte ; ez a kiváló művész és szerző mindössze 65 évet élt és 1894-ben halt meg Péterhofban. Mi most, még ifjúval, Ecker János asztalánál találkozunk vele. A jó győriek, mikor sörözgetve-borozgatva, meghitt baráti körben együtt muzsikáltak a később világhírűvé lett ifjúval, alig ^gondolták, hogy mily magasra ivelő pálya kezdetén áll ez a göndörhaju zongorista ; csak Ecker jegyzi fel naplójában első hang-