Valló István szerk.: Győri Szemle 1. évfolyam 1930.

I. évfolyam. 4-6. szám. 1930. április-június - Kuncz Jenő: Rubinstein és Heindl Győrött

versenye után, amelyet Heindl-el együtt adott, hogy utóbbi a a fuvolán, Rubinstein pedig a zongorán túlszárnyalják a legmerészebb várakozásokat is ; Rubinstein még alig 19 éves és máris oly virtuozitásig vitte, hogy — némi szorgalommal és tanulmánnyal — hamar utoléri Liszt Ferencet ! Liszt óta még semmiféle művész nem csinált ekkora „furore"-t. ízléses játéka az adagióban csak úgy, mint hatalmas fogásai a hősi részekben teljesen Lisztre emlékeztetnek. Egyébként játszi, bolondos, jókedvű, szeles, kurjongató fickók — folytatja a napló —, akik szilajkodva ugrándoznak, mint a kecskegidák ; a fiatalság könnyelműségével megáldott bohémek, naiv rajongói a zenének, minden modorosságtól ment, őszinte és közvetlen természetű, páratlan mesterei hangszerüknek, akik — különösen Rubinstein — még igen sokra vihetik. Ugy látszik Ecker János jól Ítélte meg őket, mert, amint láttuk és tudjuk, Rubinstein ugyancsak sokra vitte. Heindl tehát, amint már említettem, még Rubinstein előtt, június 3.-án jött Győrré s másnap felkereste Eckert, aki színházi és hangverseny-ügyekben szaktekintély és amolyan fac-totum volt s akinek tanácsait és támogatását minden Győrbe kerülő vendégművész, a bécsi burgszinház tagjai, csak úgy, mint a legnagyobb hirnek örvendő zeneművészek egyaránt kikérték. Erre a tanácsadásra és támogatásra bőséges alkalmat szolgáltatott Eckernek egyrészt a városban általánosan elismert, meglehetős látókörű tudása, jártassága, összeköttetései, jóizlése és éles tolla, másrészt az a benső jó viszony és barátság, mely őt Stankovits Jánoshoz, a nagy műbarát és maecenás győri püspökhöz fűzte. Stankovits ezekben a napokban Martonvásárt és Pesten járt, ahol Cziráky grófné újszülött kislányát keresztelte, s csak pénteken, június 4.-én érkezett haza. Másnap gyászmise volt a székesegyházban az elhunyt Károly főhercegért, a napóleoni háborúk generalissimusáért ; requiem után vitte fel Ecker Heindlt a várba és bemutatta a püspöknek, aki nagyon szívesen fogadta a művészt. Még aznap este Ecker szokott zeneestélyén együtt volt a győri zenekedvelők kis társasága és Mozart, Romberg, Krommer quintettjeit meg quartettjeit játszották ; Heindl Mozart fuvola-szólós quintettjében remekelt; Krommer nagy quintettjébe (opus 106) is belekezdtek, de már nem fejezték be, mert időközben 10 óra lett, tálaltak és a társaság kedélyes vacsorához ülve a fehér asztal köré telepedett.