Bedy Vince: Győr katolikus vallásos életének múltja /Győr egyházmegye múltjából 5. (Győr, 1939)

III. Újabbkori plébániák, templomok, kolostorok

kérték azzal a megokolással, hogy a plébániatemplom messze van, kicsiny is ennyi hívő befogadására, a kórházlelkész elfoglaltsága meg olyan nagy, hogy az ő lelki gondviselésükre elég időt nem szentelhet. Közben megindultak a tárgyalások a helyi lelkészség fenntartásának anyagi megalapozása érdekében is. Két lehetőségre is gondoltak. Előbb az a gondolat merült fel, hogy a nádorvárosi egyházközségnek eddig fizetett adójukat kiegészítik azzal az évi átalányösszeggel, melyet a helyi lelkészség részére a várostól kértek és reméltek. Később az az óhajtás merült fel, hogy kiválnak a győri plébániai egyházközségek önkormányzatából, az autonómiából és az így visszakerülő egyházközségi adóból fedezik a lelkészség kiadásait. A megkezdődött tárgyalásokból még semmi határozott megállapodás nem kristályosodott ki, midőn Breyer István dr. püspök 1935. szeptember 11-én kelt főpásztori intézkedésével Szelestep Béla dr. győrbelvárosi segédlelkészt megbízta az állami elemi iskola hitoktatásának ellátásával, az istentiszteletek végzésével és az új lelkészség megszervezésével. A szervező lelkésznek első feladata az volt, hogy a megyéspüspöktől megjelölt határokon belül önálló egyházközséget szervezzen. Ez a szervező munka gyorsan befejeződött, és 1935. november 5-én, Szent Imre herceg ünnepén, az egyházközségi képviselőtestület összeülhetett első gyűlésére. Világi elnökükké Szabados János igazgatót választották meg. Hamarosan gondoskodtak ideiglenes helyiségről is, mely a hétköznapi ájtatosságok részére kápolnául és a lelkész lakásául szolgálhat. A Szent Imre herccg-út és a Lomnicutca sarkán állott özv. Tosch Jánosné korcsmahelyisége, ezt szemelték ki. Az ideiglenes megoldásra alkalmas épülettől eddigi rendeltetése miatt a hívek között egyesek ugyan idegenkedtek, de ezt az idegenkedést gyorsan eloszlatták. Az épületen kevés átalakítást kellett végeztetni az egyházközségnek, mely 1935. december 1-én, advent első vasárnapján boldogan hallgathatta meg Breyer István dr. püspöknek az ünnepélyes megáldást követő szentmiséjét a kápolnába férő kb. 250 főnyi hívő sereggel együtt. Ettől kezdve a szervező lelkész is egy fedél alatt lakott a kápolnával, mely állandóan zsúfolva volt a rendszeresített istentiszteletek alatt hétköznapokon, mert a rendes vasárnapi szentmise és szentbeszéd helye az iskolai tornaterem maradt. A szervező munka most arra irányította törekvését, hogy az egyházközséget a határok kiterjesztésével életreképesebbé tegye. Ez a törekvés a főpásztor kedvező döntése következtében eredménnyel