Bedy Vince: A győri székeskáptalan története /Győr egyházmegye múltjából 3. (Győr, 1938)
II. A kanonokok kőtelessségei
káptalan, lés e kötelezettségéről a püspök és prímás jóváhagyásával írást állított ki. ;i2 ) így és ekkor változott át a Csupor Demeter-féle oltárjavadalom votivmise alapítvánnyá. Legközelebbi alkalmul ez intézkedésre az szolgált, hogy az oltár többi javadalma már hosszú idő óta nem jövödelmezett a káptalannak a háborús idők viszontagságai miatt. Ez ok alapján a nagyobb teherviselésre nem volt kötelezhető a káptalan. Bár ez alapítvány, mint oltárjavadalom, kétszáz évvel korábbi keletű, mint Széchenyi György alapítványa, a votivmisék között mégis későbbi. Széchenyi György alapítványának mintájára sorozta be a káptalan a votivmisék közé. Nem [érdektelen dolog, hogy Széchenyi György a maga alapítólevelét a Csupor Demeter-féle oltár ja vada* lom alapítólevelének mintájára készítette, még kifejezéseit is utánozta. E két votivmise-alapítvány után sorra következtek a kanonokok votivmise-alapítványai a legújabb időig — de 'ezeket már nem soroljuk fel. A votivmisék alapítóleveleiről általában a következőket akarjuk megjegyezni: Széchenyi György, az első votivmise alapítója azt kötötte ki, hogy a Telegdy János érsek által Nagyszombatban alapított szentmisék módjára végezze a káptalan e miséket. A módozatokból csak annyit jelölt meg az alapító, hogy a káptalan tagjai közül csak a miséző és a misén jelenlevők részesüljenek az alapítvány kamatjövödelméből. Az alapítás korához elég közel eső 1718. évi Can. Visitatio azt is mondja, hog} 7 a misén jelenlevő kanonokok choraliter énekeljenek ;mis« alatt; azt is jelzi, hogy a szentmisét papi segédlettel [kell végezni. Az osztozkodás módjáról pedig azt mondja, hogy a jelenlevők egyenlő mérték szériát részesednek, a miséző húsz dénárral többet kap, az assistálók 10—10 dénárt kapnak. A későbbi alapítványok mind e mintát követik; legtöbbször csak annyit jegyeznek meg; a [szokásos módon, vagy a votivmisék módja szerint kívánják a misék elszolgálását. Az alapítók nem csak a saját lelki hasznukról akartak gondoskodni, hanem a káptalan jövödelmet is jobbítani törekedtek; azért nevezték többször adomány-* nak, ajándéknak alapítványi tőkéjüket. Régi időből származik (az a feltétel, hogy az alapítványok kamataiból a misézőn kívül a jelenlevő kanonokok is részesedjenek. Találkozunk e kikötéssel a Szent Demeter-féle oltárhoz, 32 ) U. o. 9. sz.
