Bedy Vince: A győregyházmegyei papnevelés története /Győr egyházmegye múltjából 2. (Győr, 1937)

Első rész. A papnevelés története a püspökség megalapításától napjainkig

tárgyakat, hogy két év alatt ugyanaz a tanár tanítsa az alapvető- és ágazatos dogmatikát, a másik az egyháztörténetet, egyházjogot és magyar közjogot; a harmadik az ó- és újszövetségi biblikumot, exegézist, hermeneutikát, zsidónyelvet. A görögnyelv tanítása ekkor már kimaradt a főiskolából. A negyedik tanítsa az erkölcstant, lelkipásztorkodástant a hitelemzéssel és szónoklattal együtt. A neveléstan és módszertan tanítására külön rendkívüli tanárt rendelt, aki mindig a győri kir. kat. tanítóképzőintézeti neveléstantanár volt. A tárgyat heti 2 órában adta elő. A növendékek év végén nyilvános vizsgán számoltak be előhaladásukról. Az egyházi miiarcheológia tanítását is felvette a főiskola keretébe. Elsőízben rendkívüli tanár adta elő e tárgyat, az 1890-es évektől a főiskola egyik rendes tanára. A lelkipásztori orvostan tanulását is elrendelte Zalka János püspök. Ennek célja az volt, hogy a lelkipásztor a legszükségesebb orvosi tanács vagy segélynyújtás módját elsajátítsa olyan községek számára, ahol orvos nincs. Az előadó egyik győri orvos volt. A legutóbbi időben megszüntette e tárgy tanítását az egyházmegyei főhatóság. A keresztény bölcselet szükségét is felismerte a püspök és a dogmatika sikeres tanítása érdekében rendkívüli tanárt rendelt ennek előadására. Ma már sokkal fokozottabb mértékben folyik ennek tanítása. A félnapos tanítási idő. A héber nyelv tanításának megszüntetése. A dogmatika tanításának négy évre való kiterjesztése. Széchenyi Miklós gróf püspök több féle változtatást írt elő a főiskolai oktatásban. Az előadások ideje 1790. óta d. e. 8—10-ig, d. u. 2—4-ig terjedt. Széchenyi püspök a félnapos tanítási időt rendelte el; és az órákat 8 — 12-ig terjedő időre tűzte ki. A délutáni időt szabaddá tette, hogy a inövendékek készülhessenek. Megszüntette a zsidónyelv tanítását, és az eredeti zsidónyelvből való exegézist. Egy teljes századon át (1803 —1903) tanították a győri hittudományi főiskolán a zsidónyelvet. Életrevaló haszon nem származott belőle, mert nem fordíthattak a tanárok elegendő időt a nyelv tanítására. — Ma ismét a rendes tantárgyak között van; a kétértelmű szentírási helyek magyarázásánál hasznát veszik.