Bedy Vince: A győregyházmegyei papnevelés története /Győr egyházmegye múltjából 2. (Győr, 1937)

Első rész. A papnevelés története a püspökség megalapításától napjainkig

goge vagy Institutiones dogmaticae néven is előfordul a főiskola naplójában. 1812-től kezdve külön tantárgyként ismerjük a palrologiát és a teológiai irodalomtörténetet; azonban 8—10 év után mindkettő eltűnik, illetőleg beleolvad a dogmatikába. A dogmatika előadásában tisztán pozitiv argumentumokra szorítkozik a tanár, a bölcseleti okok háttérbe szorulnak. Ujabb időben alapvető dogmatika helyett vagy vele együtt Apológiát tanulnak a főiskolán, és ezzel a keresztény bölcselet száműzetéséből visszatért. 1903-tól az apológiával együtt a természetbölcseletet és természetes istentant tisztán a keresztény bölcselet alapján tanulták a növendékek. így került bele a generális dogmatikába a bölcselettel együtt a keresztény szociológia is, melynek elméleti részét a bölcselettel egybefoglaltan a szociológia tanszékének tanára adta elő; gyakorlati részét pedig a papnevelő-intézetben megszervezett, az elöljárók és tanárok vezetése alatt álló szociológiai szemináriumban sajátították el a növendékek. E szeminárium szabályzatát 1906-ban Széchenyi Miklós gróf püspök írta elő: 1. A szociológiai (társadalomtudományi) szeminárium kiegészítő része és gyakorló iskolája az elméleti társadalmi tudománynak. 2. E szeminárium vezetője az elméleti társadalmi tudomány tanára. 3. A szeminárium tagjai a hittudományi főiskola összes tanulói, akik munkálkodásuk természete szerint kezdőkre és haladókra oszlanak. Kezdők a két alsó, haladók pedig a két felső évfolyam növendéke. 4. A szeminárium célja és feladata: a társadalmi tudomány és azzal összefüggő teológiai ágaknak a tudományos és gyakorlati életre való olyan alkalmazása, hogy evvel az egyház intézményének, tanításának védelmére, a keresztény társadalom megerősítésére, és az ellenfelek lefegyverzésére szolgálhasson. Ehhez képest szükséges a társadalomtudomány egyes tételeit írásban és szóban részletesen, bővebben, és oly alakban kifejteni, hogy ezen tételek rendszeres ismertetése mind a tanultabbak, mind a közönségesebb értelmű olvasókra, illetőleg hallgatókra nézve gyümölcsözők legyenek. Szükséges a tanult tételeket a velük rokon, időszerű kérdések megvitatására, megvilágosítására és elbírálására alkalmazni; úgyszintén a növendékekkel elsajátíttatni azt a készséget, képességet és ügyességet, hogy az elméleti társadalmi tudomány tételeit a lelkipásztorkodás gyakorlati tevékenységében: a szószéken, iskolában, és általában a nép szellemi, lelki, anyagi vezetésében okosan, célszerűen érvényesíthessék. Nevezetesen a) A kezdőknek feladata a tanári székből hallott szo-